A múltkori horrorsztori és a facebookos inspiráció halmaz után most már tényleg nincs más hátra, mint megmutatni a saját koszorúmat. Az elkészítés végül egész családos kreatívkodásba torkollott: anyával együtt estünk neki az udvaron álló fenyőfa lebírkózásának, apa melegítgette a gáznál a popszegecseket, amelyek a gyertyákat rögzítették, a cicáim pedig kötelességtudóan végigszagoltak mindent, amit készítettünk.:)
Világszépe díjat valószínűleg nem nyerek vele, de az enyém, az én ujjaimat böködte össze az a rengeteg tüske készítés közben, úgyhogy büszke vagyok rá.Ezután mindössze egy dolgot sajnálok: hogy nem lehet a monitoron keresztül illatokat átadni - ugyanis az egész lakást belengi a fenyőillat.
Ti készítettetek adventi koszorút?
Nagyon szép lett! Ami külön piros pont, hogy együtt bütyköltétek. Nálunk ilyen sosem volt, az adventi koszorút is én vezettem be otthon mikor nagylány lettem.Azóta minden évben van, és fincsi mézeskalácsillat lengedez körülötte.
VálaszTörlésKöszi! Egyébként mi is most hozzuk vissza a koszorú hagyományt, hosszú évek porcelán koszorúi után.:)
TörlésNálunk is közös projekt volt az adventi koszorú elkészítése. Utána még egy ajtókoszorúnak is nekifogtunk, na ekkor hangzott el Apukám mondata - "Vajon milyen lehet ennek a gyöngyfüzérnek a szakítószilárdsága?" amihez csak annyit fűztünk hozzá: Na, ilyen az, ha a férfiak kézműveskednek! :)
VálaszTörlésNagyon szép lett a koszorútok, tetszik, hogy ilyen természetes, semmi felesleges cicoma.
Köszi! A közös családi projektek a legjobbak, nem igaz? :)
TörlésSzerintem is nagyon szép lett! :)
VálaszTörlésNekem jobban tetszenek az egyszerű koszorúk, mint a csicsásak.
Nálunk most nem készült koszorú, az ajtóra (üveges, így nem lesz semmi baj) szoktunk egyet kiakasztani, amit pár éve a dm-ben vettem, de most nem sikerült megtalálni :S.
Köszi!:) Az ajtókoszorúk is nagyon szépek, nálunk sajnos fémből van az ajtó, ragasztani rá nagyon nehéz, kifúrni meg ugye nem szabad, szóval csak mások ajtóin szoktam gyönyörködni.
TörlésÓvónői emlékeimet idézted fel ezzel a koszorúval. Éveken keresztül mindig kapott az ovi egy rakás erdei fenyőágat az egyik erdész apukától. A gyerekekkel közösen szárítottuk a narancskarikákat (meg volt a felelőse, hogy melyik nap ki forgathatja meg a radiátortokon őket), arany színű vízfestékkel diót, mogyorót, tobozokat festettünk és közösen alkottuk meg a csoportszobák és a folyosók koszorúit. Sőt, még ajándékként is osztogattuk: konyhás néniknek, Mikulásbácsinak, polgármester bácsinak, postásnéninek ..., akikkel kapcsolatban voltak az ovisok.
VálaszTörlésMost így visszagondolva, jó volt formálni a gyerekek ízlését és szépérzékét, és afelé irányítani őket, hogy a természetes anyagokkal, saját készítéssel milyen jó széppé tenni a Karácsonyt és örömöt okozni másoknak.
Köszönöm, és tényleg szép az egyszerű!