Egyszerű kézzel készült adventi naptár

 Egy hangyányit talán megcsúszott ez a bejegyzés, mert már a 17. kis zacskót nyitjuk ma, bár mivel tart még az advent, ezért megosztom veletek is, milyen adventi naptárat készítettem idén a családtagjaimnak. Mivel időszűkében voltam az advent előtti napokban, ezért valami olyan naptár ötlettel kellett előrukkolnom, ami nem csak könnyen elkészíthető, de gyors is. Az egész naptár nagyon egyszerű, másra nincs is hozzá szükség, mint A4-es lapokra, filctollra (én idén a fekete-arany kombináció mellett döntöttem, így egy sima vastagon fogó fekete filcet és zselés arany tollat használtam) és tűzőgépre. Ja és persze egy minimális rajzoló képességre (minimálisra! az én rajzaim is nagyon egyszerűek) és persze jó sok édességre.:)
 
 A kis zacskót elkészítése nagyon egyszerű: félbe vágtam az A4-es papír lapokat, majd összefogva az oldalukat és az aljukat tűzőgép segítségével zacskókat készítettem. A zacskókra a számok felírása után különböző karácsonyi témájú rajzokat készítettem (főleg fenyőket, csillagokat és gyertyákat) feketével és arany színnel. Ezután megtöltöttem a zacskókat minden jóval, majd csillámos és fekete mintás dekor tapasszal díszítve lezártam a zacskókat. Voilá, kész. Nagyon egyszerű, szerintem ha nem írtam volna le a menetét, a képek alapján akkor is könnyen elkészíthető.



Ha a bejegyzéseimen túl is szívesen tartanád velem a kapcsolatot (aminek én nagyon örülnék!!), akkor az alábbi helyeken egyszerűen megteheted: 

Őszi link love

Az egyik legkedvesebb elfoglaltságom, mikor péntek délután, vagy szombat reggel egy óriási bögre kávé társaságában elmerülök a kedvenc blogjaim heti termésében, s pár órára mindent elfeledve elveszek kicsit az ő világukban. Idén ősszel is olvastam pár szórakoztató, inspiráló, kreatív, szemet gyönyörködtető, emlékezetes cikket, ezeket szeretném ma megosztani veletek:
 1. Akkor kezdjük is szerintem az egyik kedvencemmel, Zóra őszi hangulatú otthonával, ami teljesen levett a lábamról.
 2. Dórinak köszönhetően újabb hely került fel az utazós vágyaim listájára - Krakkó.
3. Teljesen rabul eljettek a New Darlings bejegyzésében látható őszi anyagok és gyertyák, mellyel felfrissítette a páros a lakását.
 4. Rebecca idei összes őszies témájú divat összeállítása + fotója szuperre sikerült, közülük is ez volt a kedvencem.


Plusz egyik kis önreklám: ez lenne a legutóbbi videóm, amiben áradozom egy kicsit a Szívek Szállodájáról, az Üvegtrón könyvsorozatról, valamint szó esik a karácsonyi készülődésről is.

Ha a bejegyzéseimen túl is szívesen tartanád velem a kapcsolatot (aminek én nagyon örülnék!!), akkor az alábbi helyeken egyszerűen megteheted: 
youtube// facebook // instagram // bloglovin

Határok feszegetése, komfortzónából való kilépés (pssszt, videó!)

Igazából a bejegyzés címe kicsit csalóka, ugyanis nem terveztem komolyabb gondolatmenetet folytatni a határaim feszegetéséről (bár szívesen írnék a témáról; szóval ha szeretnétek ilyen bejegyzést olvasni tőlem, jelezzétek!!). Ellenben szeretném elmesélni nektek, hogy egy számomra óriási mamutméretű fába vágtam a fejszém, s valami olyat csináltam, amit évek óta szerettem volna, de soha nem volt meg hozzá a kellő bátorságom. Nohát, a bátorságot még most sem érzem igazán, sőt, de végre egyszer az életben sutba dobtam a józan eszem (ami sokszor inkább akadályoz, mint előbbre visz az életben), s igenis kiléptem a komfortzónámból. Nem is léptem, egyből ugrottam. S ezzel az óriási lendülettel létrehoztam a Youtube csatornámat, s rögtön posztoltam is az első videómat.
Ha van kedvetek, nézzétek meg, illetve iratkozzatok fel a csatornámra.
Úgy tervezem tovább folytatom a dolgot, mert ez a határ feszegetés nem is olyan kényelmetlen dolog, mint gondoltam...


Apró virágos papír koszorú ajtóra

Nincs annál jobb érzés, mint mikor az ember egy hosszú, fárasztó nap után hazaérkezik, s rögtön a bejárati ajtónál valamilyen vidám, színes dolog fogadja.
Az egyik őszi tervem volt, hogy a bejárati ajtóra készítek egy igazi őszi hangulatú kopogtatót, vagy ahogyan én hívom, családüdvözlőt. Mivel nemrég találtam a helyi papírboltban egy virág formájú lyukasztót, kérdés sem férhetett ahhoz, hogy valamilyen módon azt használjam a legújabb kreatív projektemhez.
Tény, hogy ez a koszorú nem úgy fog bevonulni az alkotók világtörténelmébe, mint a világ leggyorsabban elkészíthető alkotása. Beletelt pár hétbe, mire kivágtam a virágokat, majd kettesével beszurkáltam a hungarocell koszorú alapba a milliónyi papír virágot. Jó kis program volt esténként egy-egy film mellett ezzel szöszölni.
 Azért, hogy az egésznek adjak egy kis dimenziót, arra is odafigyeltem, hogy az egyes színeket felváltva rögzítsem a koszorúhoz; minden egyes réteg két színből tevődik össze. Végül a koszorú teljessé tételéhez még két fa kiegészítőt is felrögzítettem az alapra - az édes otthon feliratot és a házikót.

És, voilá, lőn színes őszi kopogtató. Az tuti, hogy benne van a top5 kreatív alkotásom csoportjában.

Ha a bejegyzéseimen túl is szívesen tartanád velem a kapcsolatot (aminek én nagyon örülnék!!), akkor az alábbi helyeken egyszerűen megteheted:
facebook // instagram // bloglovin

Illetve, ha úgy gondolod, hogy van olyan ismerősöd, barátod, akit érdekelne ez a bejegyzés, megköszönném, ha megosztanád velük is!:)

Dísztök nevelde

Azt hiszem kicsit túllőttem a célon ezzel a címmel, hehe. Maradjunk annyiban, hogy az én dísztök neveldém inkább csak nevedécske, amire azonban mérettől függetlenül abszolút büszke vagyok. Pedig ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy azon túl, hogy egy picit megkapáltam a földet, húztam egy pár centis barázdát, majd egy zacskónyi tökmagot elszórtam, s utána kb. két hétig rendszeresen öntöztem, nem sok mindent csináltam vele. Hagytam, hogy a természet tegye a dolgát. Időnként persze fölmentem a kertbe, szóltam pár kedves szót hozzájuk (komoly tapasztalataim vannak azt illetően, hogy a növényekkel való beszélgetés sokszor többet ér, mint bármilyen vitamin, vagy tápoldat!!), ill. egyszer az egyik nagyra nőtt szárat nekitámasztottam a kerítésnek, ami attól kezdve nemcsak a kerítésre, de még a szomszéd szilvafájára is rátekeredett. Remélem nem haragudott meg érte. Mármint a szomszéd, nem a szilvafa.
Úgyhogy az idei termés SIKER! Jövőre pedig még többet veteményezek, variálva minél több formát és színt!
Ami a tökkel való őszi dekorációt illeti, igyekeztem a lakás minél több pontjára elhelyezni pár darabot, így úgy érzem, hogy nem csak az őszi hangulatot, de a természetet is sikerült kicsit becsempészni általuk a lakásba.
 

Ha a bejegyzéseimen túl is szívesen tartanád velem a kapcsolatot (aminek én nagyon örülnék!!), akkor az alábbi helyeken egyszerűen megteheted:

4 dolog a jógáról

Szeptemberre volt egy mini kihívásom, melyet ugyan senkinek sem mondtam, de azért én szorgalmasan csinálgattam - ez pedig egy 1 hónapos jóga kihívás volt. Nem jelentett ez egy szigorú mindennapos elfoglaltságot; igyekeztem nem beleesni a már sokszor elkövetett hibámba, s nem erőltettem magamra semmilyen "kadét képzést". Helyette inkább igyekeztem akkor jógázni, mikor éppen úgy éreztem, hogy jól esne a nyújtás és pár mélyebb lélegzetvétel. Tudom nagyon jól, hogy egy hónap nem elég ahhoz, hogy profivá váljak bármiben is, de ennek a bejegyzésnek nem is komoly tanácsadás a lényege. Inkább arról van szó, hogy szeretném elmesélni nektek, hogy én hogyan éltem meg ezt a kihívást, mik azok a dolgok, melyekre megtanított - vagy legalábbis elkezdett megtanítani - a jóga, ill. melyek azok a dolgok, melyekre ráeszméltem általa.

1. Türelem
Ami nekem nincs mindig elég. Érdekes dolog ez egyébkén, mert ha alkotásról van szó, akkor végtelen mennyiségű türelemmel rendelkezem. Képes vagyok hosszú órákat azzal szöszölni, hogy gombostűket böködök egy hungarocell koszorúba. Ha azonban munkához, emberekhez, legfőképp pedig saját magamhoz kell türelem, akkor meg vagyok lőve, ugyanis szinte semennyi sincs. A jóga viszont szép lassan arra tanít, hogy figyeljek befelé, nyújtsam ki ezt meg azt, lélegezzek, figyeljem a testemet, a levegővételt. Az első napokban igaz úgy éreztem szinte felrobbanok a türelmetlenségtől, de erőt vettem magamon, s kitartóan csináltam tovább, s úgy érzem fokozatosan egyre jobb vagyok a türelem terén. Ahogy egyre türelmesebb vagyok a gyakorlatokkal közben azon is dolgozom, hogy elfogadóbb legyek a gyengeségeimmel.
2. Erő, állóképesség
Van egy olyan félreértés az emberekben (ide magamat is beleértem), hogy a jóga valamennyi hajlékonyságot kíván ugyan, de egyébként semmilyen egyéb fizikai odaadást nem igényel. Pedig a jóga nem egyszerűen jobbra balra hajolgatás, és mély lélegzetvételek sorozata. Igenis komoly izommunkát igényel kitartani a gyakorlatokat, s egy-egy gyakorlatsor olyan izmaimat is megdolgozza, melyeket más jellegű edzésekkor egyáltalán nem használtam. Én is meglepődök néha azon, mikor egy 30 perces gyakorlatsort remegő lábakkal zárok.
3. Egyenes tartás
Az az igazság, hogy amióta csak az eszemet tudom, elégedetlen voltam a tartásommal. Márpedig a görnyedt tartást nem csak a gerincnek nem egészséges, de a magabiztos kiállást sem támogatja. És akkor hadd ne kezdjek bele abba, hogy a folyamatos ülőmunka mit művel a hátammal.
Nyilván nem fogom azt mondani, hogy egy hónap intenzív jóga csodával határos módon tökéletes tartást adott, de az biztos, hogy a rendszeres gyakorlatozás sokat segít abban, hogy az egész napos ülés során összepréselődött izmaimat kilazítsa és megnyújtsa. Fél óra jóga felér fél óra hátmasszázzsal. Hosszú távon pedig biztos vagyok abban, hogy a tükörbe nézve is látható lesz a változás.
4. Új pezsgés
Ez pedig a bónusz pont. Arról van szó ugyanis, hogy valahányszor valamilyen új dolgot építek be a napi rutinba - legyen szó egy új mozgásfajtáról, egy tanfolyamról, tv sorozatról, stb. -, az újdonság varázsának hála izgatottan várom azokat a napokat, mikor ezt az újdonságot ismét átélhetem. A jóga által szeptemberben kicsit sikerült kiszakadnom az agyamban zakatoló mókuskerékből, s mind fizikálisan, mint mentális felfrissültem.
Próbáljátok ki ti is!

Ha a bejegyzéseimen túl is szívesen tartanád velem a kapcsolatot (aminek én nagyon örülnék!!), akkor az alábbi helyeken egyszerűen megteheted:



Lakás dekor - Horgolt terítő és szárított levendula

A legjobb ötlet, amit csak apa kieszelhetett idén, az a levendulák ültetése volt. Nemcsak a sziklakert lett tőle színesebb és illatosabb, de én is egész nyáron rájárhattam a virágzó bokorra, s óriási csokrokban szüretelhettem az egyik kedvenc virágom.
A csokrok most már jó pár hete száradnak, így épp itt volt az ideje egy állandó helyet keresni nekik. Éppen kapóra jött az új terítőm, amit az olimpia alatt horgoltam, a kettő ugyanis szerintem nagyon jó szín kombót alkot, és szinte könyörögtek, hogy a komódomra kerüljenek. Én pedig nem akarok semmi jó elrontója lenni...
Azt szeretem egyébként a levendulában - azon kívül persze, hogy lila a színe és megnyugtató az illata -, hogy szárazon is legalább ugyanolyan fantasztikus dísze lehet a lakásnak, mint egy élő csokor, ráadásul meglehetősen időtálló. Imádtam azokat a nyári estéket, mikor a virágokat szüreteltem - intenzíven körülölelt az illatfelhő, s még órákkal később is mámoros jó kedvet éreztem tőlük. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a levendula az egyik kedvenc illatom.
 A horgolt terítőre visszatérve, az  ötletet az adta, hogy valamilyen formában szerettem volna a fehér komód és a lila virág mellé mindenképpen becsempészni egy kis kék színt is a dekorba. Van egy hatalmas adag maradék fonalam mindenféle színben, de egyik gombolyag sem elég arra, hogy valami nagy projektbe vágjam velük a fejszém, inkább csak kis kiegészítők készítésére szolgálnak. Ezért jutott végül eszembe, hogy a sötét lila mellé (mert az ugye adott volt a világosabb lila levendulához), ez a zöldes-kék árnyalatú fonalmaradék épp megfelel.
Na, egyelőre ennyi, de a sztorinak még nincs vége, a komód dekorálás itt ugyanis nem áll meg! A levendula mögé szeretnék még készíteni egy képet, kirakni a pozitív energiák bevonzására valamilyen kristályt, ill. az egyik ékszeres tálkám helyére valamilyen lila papír dísz ötlete kevereg a gondolataim közt. Úgyhogy stay tuned...


Ha a bejegyzéseimen túl is szívesen tartanád velem a kapcsolatot (aminek én nagyon örülnék!!), akkor az alábbi helyeken egyszerűen megteheted:

Galambposta #2

Egy korábbi levelemhez hasonlóan ismét egyedi készítésű levelet készítettem, ezúttal Annának, egy kedves blogbarátnőnek. Ezerszer mondtam már, de szerintem nem mondhatom elégszer, hogy mennyire imádom a tényt, hogy ez a kis online hely olyan hasonló mentalitású emberekkel hoz össze, még ha csak egy-egy beszélgetés erejéig is, akikkel az életben rettentő ritkán van lehetőségem megismerkedni. Annak pedig még annál is jobban örülök, hogy Anna benne van a levelezős bulikban, így van kinek papírra vetni a gondolataimat.

A levelet egy egyszerű megfelezett A4-es lapra írtam, s a díszítésben a csillag motívum adta a központi témát. Egyébként ne kérdezzétek miért, de van egy ilyen fixaideám -bár szerintem nevezhetjük akár kényszerességnek is-, hogy ha egy olyan kreálmányt készítek, mely több darabból áll, vagy több oldalas (pl. album), abban igenis minden darabkának klappolnia kell egymással. Szóval ha a levelemet csillaggal díszítettem, akkor a levélhez mellékelt összes kiegészítőnek csillagosnak kell lennie, mert különben összedől a világ. Csak nekem vannak ilyen kényszerbetegségeim??

Visszatérve a témához, a levélhez mellékeltem egy aprócska különlegességet - az egyik kedvenc teámat csomagoltam be barna papírba, melyet csillag formájú flitterekkel, ill. egy kísérő kártyával díszítettem.
Nagyon szeretem a levelezésben az apró kérdezz-felelek kártyákat, melyeket oda-vissza küldhetünk egymásnak, jobban megismerve egymást. Ehhez kartont használtam, melyre rózsaszín csillagokat rajzolgattam a kedvenc rózsaszín tollammal, s olyan témákban írtam kérdéseket Annának, melyeket eddig nem tudtam róla. Az utolsó apróság pedig egy csillagos dekor tapasszal díszített gemkapocs, melyet akár papírok rendszerezésére, akár könyvjelzőnek is használhat; ill. a horgolt bögre alátét.

Mondjátok csak, ti mikor írtatok utoljára kézzel levelet?


Ha a bejegyzéseimen túl is szívesen tartanád velem a kapcsolatot (aminek én nagyon örülnék!!), akkor az alábbi helyeken egyszerűen megteheted:


Kreatív (és egyéb) tervek őszre

Valahányszor túlontúl besűrűsödik az élet, s úgy érzem, hogy a munkahelyi strapa és a rengeteg tennivaló meg tanulnivaló (igen, tavaly szeptember óta ismét egyetemre járok) miatt nincs energiám, nincs agyam a nap végén azokra a dolgokra, melyek feltöltenének (micsoda faramuci helyzet, HA!), a legjobb s gyakorlatilag egyetlen megoldás, ha leírom a tennivalóimat. Szépen sorrendbe állítom a céljaimat, méghozzá azért, mert leírva jobban átlátom a teendőket, s nem csak egy óriási megfoghatatlan katyvaszként keringenek a fejemben.Illetve azért is, mert van bennem egy erős megfelelni akarás, ami azt mondatja velem, hogy ha egyszer valamit komoly célul tűztem ki, akkor azt igenis meg kell valósítani.
Na jó, ennyire azért még én sem veszem véresen komolyan a hobbim, így maradjunk annyiban, hogy ezek a tervek inkább szolgálnak egyfajta iránymutatásul az őszi hónapokra azt illetően, hogy hogyan fogom hasznosan és jókedvűen eltölteni az elkövetkező időszakot.

1. Ha ősz, akkor sálak (meg kesztyűk, meg helyes kiskabátok, meg bokacsizmák, meg vastag otthoni zoknik...oké, igyekszem nem elragadtatni magam...) Ennek örömére, és mert már mondhatni hagyománnyá vált, horgolok magamnak egy új sálat.
2. Régóta gondolkodom már azon, hogy az ágyam fölötti fal túl üres, s valamilyen egyedi dekor után kiált. Egy óriási hófehér álomfogó pedig igazán gyönyörűen mutatna fölötte, s talán még a rossz álmokat is segítene elűzni.
3. Szeretnék valamilyen papíros dekorációt is kreálni, melyet a bejárati ajtóra akaszthatok. A pontos megvalósításon még gondolkodom, de pár ötletem már van. Mindenképpen fel szeretném hozzá használni a tavaly karácsonykor megmaradt hungarocell koszorút, ill. az új virágot formáló lyukasztómat is.
4. Mivel az ősz és az indiánnyár a kedvenc évszakom, s egyben a leggyönyörűbb, legfotogénebb évszak is egyben, szeretnék egy hétvégét kirándulással tölteni valahol a közelben, s közben annyit fotózni amennyi a csövön kifér.
5. Végül, de nem utolsó sorban szeretnék az ősszel legalább 5 (szuper) könyvet elolvasni (ami a pár évvel ezelőtti átlagomhoz képest szomorúan kevés, de a tanulás mellett én már ennek a számnak is nagyon örülnék!) Van esetleg valamilyen ajánlatotok? Olvastatok valamilyen jó könyvet mostanában?

+ 1 bónusz - készítettem magamnak és nektek egy letölthető, nyomtatható őszre hangolódó listázót. Töltsétek le innen, majd töltsétek ki.:) Fel lehet tűzni akár a falra, parafatáblára, vagy le lehet fűzni egy sokszor használatos mappa első oldalára emlékeztetőül.


Ha a bejegyzéseimen túl is szívesen tartanád velem a kapcsolatot (aminek én nagyon örülnék!!), akkor az alábbi helyeken egyszerűen megteheted:

Mostanában - helló újra

Helló helló mindenkinek!
Ha minden a tervek szerint alakul, akkor ismét rendszeresen itt vagyok a blogon, s rendszeresen megörökítem, ill. megosztom veletek a különböző kalandjaimat. Az elmúlt év nagyon sűrű és fárasztó volt, aminek az lett a vége, hogy szinte minden hobbim és kedvenc elfoglaltságom a háttérbe szorult, s így blogolni sem nagyon volt miről. Kicsit úgy érzem magamat is meghazudtoltam, mert mindig én magyarázom azt, hogy a stresszes időszakokban talán a legfontosabb, hogy csináljunk rendszeresen dolgokat saját magunkért, s időnként igenis zökkenjünk ki a mókuskerékből, s mégis pont ezt nem sikerült megtennem. Rengeteget reflektáltam erről az elmúlt hónapokban, s arra jutottam, hogy igenis meg kell tennem néha azt a kis plusz erőfeszítést, hogy magamat, pontosabban a feltöltődést helyezzem időnként az első helyre. Na de ne szaladjunk ennyire előre, mondom is mi történt mostanában (ami egy kicsit tágabb időszakot ölel fel, mint általában):

- Tavaly szeptember óta ismét egyetemre járok, méghozzá munka mellett. Ez kb. annyit jelent, hogy a munka melletti szabadidőm legnagyobb részét - a barátomon és a családomon kívül - a tanulás teszi ki. Ha még ez nem lenne elég, jó ideje súlyos inspiráció hiánnyal küszködöm, amiben szintén a stressz (főleg munkahelyi) és a saját magam elé állított teljesítmény követelés a ludas. Úgyhogy jelenleg épp azon vagyok, hogy az életem ezen részein dolgozom, s tudatosítom magamban, hogy mire is van igazán szükségem lelkileg a feltöltődéshez.
- Mióta utoljára láttatok kicsit megnőtt a hajam, s a színe is szőkére váltott. (csak azért mondom, ha esetleg a jobb oldali fotóról nem ismernétek fel!:)
- Nem tudom, hogy a korral jár-e, vagy azzal, hogy az élet bizonytalan momentumait próbálom valamivel ellensúlyozni, de mostanában teljesen rákattantam a takarításra és a rendszerezésre. Gyakran azon kapom magam, hogy különböző weboldalakat bogarászok rendszerezési inspiráció után kutatva, vagy éppen a pinteresten gyűjtök ötleteket minél hatékonyabb ökoháztartással kapcsolatos recepteket keresve. 
-Emlékeztek még, mikor arról írtam, hogy milyen tehetségtelen vagyok a növénygondozásban? A két évvel ezelőtti dísztök fiaskó után úgy tűnik, hogy idén egész komoly sikereket érek el a töknevelésben (de erről bővebben majd egy következő bejegyzésben), s ami még ennél is biztatóbb, hogy a cserepes növények is megkedveltek. A munkahelyemen van egy kroton -ami megjegyzem, egy meglehetősen igényes és érzékeny virág -, melyet sok sok beszélgetés és ápolás után sikerült újra élesztenem. Olyannyira, hogy a száradó levelei újra életre keltek és kiszínesedtek, sőt még új hajtásokat és virágokat is hozott. Ezen felbuzdulva a barátom lakásába is vettem egy krotont és egy helyes kis pozsgást, s nagy örömmel gondozom őket is. Következő lépés: a szobám éjjeli szekrényére is be szeretnék szerezni valamilyen növénykét, aki megelégszik a közepes fényviszonyokkal. Ha ez összejön, akkor pedig mindenképpen terjeszkedem. (ez az instagram oldal például rengeteg inspirációt nyújt!)
- És végül egy sportos hír: miután egy kedves ismerősöm ajánlotta nekem a nyár elején a TTT weboldalt, a vizsgaidőszak idején rendszeresen csekkoltam a túralehetőségeket a Bakonyban. Majd július érkeztével felvettem a túrabakancsom (csak képzeletben, mert valójában a nagy melegre való tekintettel csak kondicipőt vittem magammal. plusz nincs is bakancsom.), s egy órácska autókázás után legyalogoltam Bodajkon egy könnyű kis 10 km-es távot. Mennyei volt, írtó szuperül éreztem magam, s biztos, hogy még a jövőben is részt fogok venni hasonlókon a környékünkön.

Most pedig meséljetek ti is, ha van kedvetek! Mi a helyzet veletek mostanában?

Ha a bejegyzéseimen túl is szívesen tartanád velem a kapcsolatot (aminek én nagyon örülnék!!), akkor az alábbi helyeken egyszerűen megteheted: