Mostanában történt...

Mostanában történt...
... nem is tudom, hogyan kezdjem ennyi blogcsend után...

... szeptember-október folyamán felforgattuk a szobámat, kifestettünk, parkettáztunk, vettem új bútorokat. Egy hónapig a lakás különböző részein aludtam, attól függően, hol volt épp szabad hely. Fárasztó volt, mit ne mondjak, viszont az eredmény mindenért kárpótol. A csupafehér szobám egy igazi nyugalom szigetté változott, ahogy azt a bejegyzés képei is mutatják. Pár utolsó simítás még hátravan - azok a részek, melyeket kézzel szeretnék elkészíteni -, a tél folyamán szerintem ezek is elkészülnek.
...mostanában történt, hogy ... január elejétől új munkahelyem lesz. Az eddigi gyerekjólétet (ami valljuk be, nem igazán az én területem), felváltja egy kicsit kötöttebb hivatali munka. Ugyan még mindig nem a kreatív, alkotó közeg, ahová igazán vágyom, egyelőre viszont jól érzem ott magam (részben már dolgoztam ott az elmúlt év során).

... végre, végre, végre itt van újra az advent és a karácsonyváró időszak. Az adventi naptáram már szorgosan készítem, hétfőre biztosan elkészül, dec. 14-én pedig a pesti karácsonyi vásárba megyünk sült gesztenyézni és forralt borozni. Alig várom!

...ennek örömére decemberre - ahogy azt minden évben teszem - jó volna kiválasztani valamilyen karácsonyi témájú, hangulatú könyvet is. Ötletek esetleg???
... az elmúlt napokban igyekeztem töltögetni a Neon Design polcait új ékszerekkel és kiegészítőkkel. Ha esetleg valamilyen kézzel készített, egyedi ajándékot szeretnétek ajándékozni a szeretteiteknek, barátoknak, kollégáknak, akkor szívből ajánlom a kreálmányaimat. Új ékszerek és lakásdíszek még várhatók a jövő hétre, valamint egy nyereményjáték is készülőben van.

Dióhéjban ennyi, köszönöm mindenkinek, aki még itt van, s egy ilyen alig blogolós évben is kitartott a KMN mellett. Külön köszönet Annának, hogy néha noszogat az írásra! Hiányzott már a blogolás.


Mit látok, mikor futok #1

Mint ahogyan azt már milliószor említettem, imádok futni. Méghozzá kizárólag kint a szabadban - fújjon jeges szél, vagy legyen 40 fok odakint. Igyekszem folyamatosan változtatni az útvonalaimon - nyilván a kis falucskám lehetőségeihez képest -, hogy ne váljanak az edzések monotonná. Így idén júliusban hetente egyszer kétszer elhaladok emellett a napraforgó föld mellett, ami késő délután a leggyönyörűbb narancssárga fényekben pompázik. Este 7 körül már a forgalom is lecsillapodik ezen az úton, a bogarak viszont még nem jönnek elő. Ideális fotóterep.  Épp ideje volt már megörökíteni, hogy jobbra-balra mit látok, miközben az aszfaltot koptatom.















Kertészkedem?!?

Nem is olyan rég egy ismerősömmel arról beszélgettünk, milyen érdekes tud lenni, ahogyan az emberek az évek során változnak. Adott szituációk, élethelyzetek előidéznek mindenkiben kisebb nagyobb változásokat, melyek akár az ízlésünket, akár különböző szokásainkat gyökeresen megváltoztatják.

Vegyünk csak engem: 16-17 évesen például rendszeresen azt magyaráztam a nagymamámnak, ahányszor felvetődött a konyhai tüsténkedés gondolata, hogy én bizony SOHA nem fogok megtanulni sem főzni, sem sütni. Szépen tagoltan elmagyaráztam  neki, hogy "mama, vannak a világon jófajta menzák meg ételrendelő cégek, majd azokkal lerendezem a konyhai dolgokat. Vagy keresek magamnak egy olyan férjet, akinek a hobbija a gasztronómia.(:D)" Mondanom sem kell mama erre nem szólt semmit, csak a szemét forgatta s közben ravaszul mosolygott. Azóta eltelt jópár év, s azt hiszen nem kell mondanom, hogy mi a sztori vége... igen, mamának lett igaza (még akkor is, ha volt olyan jófej, és nem kezdett rá a kioktató "majd meglátod kilányom...sok víz folyik le még addig a Dunán..." féle kioktató mondókára) Egyszer csak azon kaptam magam, hogy szívesen méricskélem a lisztet a sütibe, szeretek tojásokat szétválasztani, majd a fehérjéből jó kemény habot verni. (Ugyan a zöldségpucolás továbbra sem a szívem csücske, de sebaj, valamit valamiért.)

Nos, ez a hosszú bevezető nem  egészen kapcsolódik a bejegyzés témájához, a szituáció azonban hasonló. A kertészkedés és én még csak köszönő viszonyban sem voltunk egymással pár évvel ezelőttig. Utáltam ha kosz ment a körmön alá (borzasztóan felületes vagyok, tudom!), meglehetősen félek a különböző zümmögő bogaraktól, ill. úgy általánban semmi vonzót nem találtam abban, hogy görnyedve/térdelve kapáljak és húzkodjam a gazt a szabad ég alatt. Erre mit gondoltok, min kapom magam idén tavasszal? Igen, jól tippeltek, magokat vásároltam és el is vetettem őket, azóta pedig minden nap nagyítóval figyelem, van-e valami változás a ládámban. Még tavaly ősszel ábrándoztam pár hétig arról, hogy milyen jó lenne apró dísztökökből egy halom dekorációt varázsolni október környékén. Az áruk és a tartósságuk (plusz a virágbolt előtt kígyózó sor láttán) azonban lebeszéltem magam a dologról, s helyette anyával kitaláltuk, hogy a tavasszal ültetünk magokat, hogy aztán ősszel egy raklapnyi saját tököcskét szüretelhessünk.

Így esett, hogy pár héttel ezelőtt fogtam egy zsák földet és egy kallódó virágládát, s nekiálltam kertészkedni. Az eredmény pedig egyenlőre a képeken szuperül látható. Ha sikeresen végződik életem első igazi, önálló kerti kalandozása, ősszel mindenképpen beszámolok róla.


Nyári fotós kihívás 2014

Emlékeztek még a tavalyi fotós kihívásra???
Nekem - és a beszámolóitokból úgy érzem nektek is - nagyon sok kellemes percet, kreatív pillanatot okozott a tavalyi nyári fotós kihívás, ezért úgy döntöttem idén is meginvitállak benneteket!
A szabályok továbbra sem változtak: élvezd a nyarat, s közben minél több emlékezetes pillanatot örökíts meg fotók (vagy akár videók!) formájában, lehetőleg minél kreatívabb formában. A kihívás végeztével pedig állíts össze a képekből egy kisebb összefoglalót (ennek a formája rád van bízva), s azt oszd meg velünk.
Az egészhez kitaláltam egy kis pluszt is a magam részéről, nevezetesen egy album elkészítését. A fotók mellett apróságokat is igyekszem majd megőrizni a nyár folyamán (pl. belépőjegy, kilapított lóhere, stb.), melyeket aztán albummá alakítok a nyár végén, ezzel is még emlékezetesebbé téve a nyarat. 

A játék idén is szeptember közepéig tart. Annyi változás van a tavalyihoz képest, hogy idén akár már a kihívás közben is oszthatunk (sőt, én kérem, hogy osszunk!) meg apró pillanatokat egymással, méghozzá a közösségi médián keresztül. Vagyis ha valahová felteszel egy fotót (facebook, instagram, twitter, tumblr) írd mellé a #2014fotoskihivas szócskát, hogy mindenki láthassa a képeket.
Jelentkezni, ill. ha valami nem világos, kérdezni lehet itt  a kommentek közt, vagy emailen a kreativanmindennap@gmail.com címen, esetleg a facebookon üzenetben! Ha pedig van olyan barátotok, akiről tudjátok, hogy szívesen részt venne egy ilyen játékon, vonjátok be nyugodtan őt is!
Kalandra fel!:)


Mostanában...

... mostanában az a sajnálatos helyzet állt elő, az agykapacitásom és energiaraktáraim nagy részét felemésztik a hétköznapok, pontosabban a munkahelyem, és ennek a blog szenvedi kárát (ezúttal igyekszem a helyzetet lazán venni, elfogadni, és nem hagyni helyet a lelkiismeret furdalásnak)
... mostanában a maradék időt/energiát igyekszem a boltomra összpontosítani, új ötletekkel, ékszerekkel, kiegészítőkkel előállni a tavaszra/nyárra, s ismét életet lehelni a neon designba
... mostanában cseresznyét eszem eperrel, vagy éppen epret cseresznyével
... az elmúlt hétvégén egy kupac poháralátét és doily/aprócska terítő meghorgolása közben egy egész évad Mindy Project-et daráltam be. Az a hétvége maga volt a Mennyország.
... mostanában (pontosabban az utóbbi két hónapban) kezdek visszazökkenni a szabadban futásra, s ismét csak rá kellett jönnöm, hogy a tél -bármennyit is tornázgatok a lakásban - nem tesz jót a kondíciómnak és a bikini formának
... mostanában délutánonként elcsenek röpke 10-15 percet a munkaidőből, és kiülök az épület mögötti lépcsőkre vidámsággal napsugarakkal tölteni a lemerült elemeim. Csodásan hat a hangulatomra és a teljesítményemre.
...mostanában egyre többet álmodozom az augusztusi nyaralásról. Az is csodásan hat a hangulatomra.
...mostanában sokat gondolkodom azon, hogy a vörös tincseimből valami világos barnás-sötét szőkés hajkoronát varázsoljak magamnak. Hmmm...
... mostanában ismét játszadozom a nyári fotós kihívás megrendezésének gondolatával. (Van olyan közületek, akit érdekelne?)
... mostanában elkezdtem összeírni a nyári könyves és kalandos terveimet; s már a lista látványától totál bezsongtam

Ti hogy vagytok mostanában?


Januári playlist

A hideg, téli idővel egyetemben lassan nálam is felváltják a korábbi hónapok pörgősebb ütemeit a lassabb, bágyadt hangulatú melódiák. Tulajdonképpen semmi újdonság, a szokásos, milliószor meghallgatott dalokat hallgatom újra még az egymillió egyedik alkalommal is. Az esti takaró horgolás, írogatás, olvasgatás közben ezek esnek jól igazán a léleknek.
1. Bon Iver - Skinny love
2. Benjamin Francis Leftwich - Atlas Hands
3. Daughter - Tomorrow
4. Virtuosi Italiani - Life
5. The Civil Wars - 20 Years

Lassú január by Niki on Grooveshark

Indul a hét

Hát gyerekek, ma reggel, amíg a parkolóból beértem a munkahelyemre (ami kb. 20 méter max), elfagyott pár létszükségletű szervem. Az irodába beérve gyorsan be is vetettem magam a fűtőtest mellé, s hazaindulásig el sem mozdultam onnan...Mikor lesz már tavasz???

hangulat: szó-szó, lehetne jobb is.
ezt olvasom: még mindig a The Paris Wife-ot gyűröm (sajnos nem tetszik annyira, mint szerettem volna, hogy tetszen), ill. tegnap este belepillantottam a Covenant sorozat utolsó kötetébe
ezt hallgatom: Death Cab for Cutie - Soul meets body
kreatív tervek a hétre: még mindig takaró horgolás
kedvenc blog poszt a múlt hétről: Dóri Minnie egeres muffinjai
mit mozgok a héten: jógázom a meleg szobában
erről álmodozom: bécsi tavaszi kirándulás - mikor decemberben voltunk karácsonyi vásározni Bécsben, sajna nem jutottunk el a Schönbrunni kastélyhoz, úgyhogy azóta is arról álmodozom, hogy megnézem magamnak. Tavasszal úgy képzelem különösen gyönyörű lehet.

Meséljetek ti is, milyen hetet terveztek magatoknak?


Horgolós csacsogás

Régóta őrizgetett vágyam volt, hogy horgoljak magamnak egyszer egy takarót. De mindig lebeszéltem magam a dologról, mondván, hogy túl időigényes, túl sok fonalat eszik meg, s ezáltal túl drága, és egyébként sincs szükségem még egy plusz takaróra. Ezen indokok egytől egyig igazak is, csakhogy én híres vagyok arról, hogy sutba dobva a józan észt megyek a saját fejem után. Ugyanis vágytam egy ilyen nagy projektre, amibe jól beleburkolhatom magam, s amivel elszórakozhatok hideg téli estéken. 
Ennek örömére Karácsony előtt bevetettem magam a fonalboltba, s vettem egy hatalmas szatyornyi tört fehér, szürke és tengerész kék buci fonalat (ebből a vaskos fonalból sajnos szomorúan gyér volt a színválaszték, ezért lett végül ez a hideg tónusú, kicsit talán skandináv stílusú színkavalkád), majd a szabadság alatt nekiduráltam magam, s rögtön el is fogyasztottam 8 gombolyagot pár sorozatepizód meg karácsonyi film bedarálása közben.
Mióta január elején újra megkezdődött a munka, lényegesen lassabban haladok a takaróval, de azért lassan de biztosan készül az óriási nagyi kocka. Közben arra is rájöttem, hogy ez a forma annyira nem illik az én ágyamra, ezért ezt a darabot nekiajándékozom anyának, magamnak pedig csinálok helyette egy fekete fehér kockás takarót, számításaim szerint valamikor február környékén. Csak mellesleg jegyezném meg, hogy azt hiszem nagy bajban vagyok, ez a takaró horgolósdi ugyanis rettentően addiktívnak bizonyul és azt hiszem soha többé nem leszek képes leállni vele. Hajajaj...

Ti készítettetek már horgolt vagy kötött takarót? Ha igen, meséljetek, milyen mintát, színeket használtatok??


Indul a hét - 2.0

2014-ben továbbra is igyekszem életben tartani ezt a rovatot, megspékelve pár újdonsággal. Azt nem ígérem, hogy minden áldott hétfőn lesz Indul a hét, de többnyire szeretném magam tartani valamiféle rendszerességhez.

Arra a következtetésre jutottam mostanában, hogy a január nagyon nem az én hónapom. Korábbi években mindig ráfogtam az év eleji fogcsikorgatós, türelmetlen, rosszkedvű hangulatom a vizsgaidőszakra - logikusan - de be kell látnom, hogy most, hogy már nincs tanulnivaló, sem mennek könnyebben a dolgok. Az állandó sötét (sötétben megyek el otthonról és sötétben érek haza), a munkahelyi stressz, a koránkelés, a vitaminhiány.... totál kiidegel. És legfőképp elegem van magamból, amiért állandóan rossz kedvű vagyok, ill. panaszkodom. Szerintem nem kell ragoznom, sokan járunk hasonló cipőben.
Úgyhogy a heti tervem nem más, mint hogy igyekszem kicsit lazábban hozzáállni a dolgokhoz. Kevesebbet türelmetlenkedni a szeretteimmel, elszámolni tízig, ha érzem, hogy szakad a cérna. És esténként többet olvasok, mert az mindig megnyugtat. Egyéb tervek, apróságok:
hangulat - morci
ezt hallgatom - Daughter: Still
olvasom - Paula McLain: The Paris Wife (ez már a második várólista csökkentős könyvem idén!!!)
kedvenc magyar cikk a múlt héten - Zóra pom-pomos képtartója
kedvenc külföldi cikk a múlt héten - Kinsey önportréi
kreatív terv - takaró horgolás még mindig, ill. kézzel írott levelek
lazítós terv - minden este 15 perc jóga

Ti hogyan küzdötök a januári nyomottság ellen? Mit terveztek a hétre? Olvastatok mostanában valamilyen érdekes könyvet, blog bejegyzést?

52 önportré 2014-ben

Már most, a kihívás legelején tudom, hogy nagy feladat lesz nekem ez az önportrés fotós móka, de sok gondolkodás és latolgatás után végül mégis csak arra jutottam, hogy állok elébe. Ha már lúd, legyen kövér...

Hogy miből áll a dolog?
Egy teljes éven át minden héten készítek magamról egy fotót, méghozzá a képességeimhez és aktuális hangulatomhoz mérten minél kreatívabban. Lesz, mikor csak egy sziluett leszek az ablak előtt. Lesz, mikor teljes valómmal belevigyorgok a kamerába. Lesz, mikor csak a lábaimat vagy épp a hátamat, hajamat, profilomat mutatom. Olyan is lesz, mikor hatalmas fák vesznek körül, egy tó előtt pózolok, az út közepén, a biciklin ülve.
Értelemszerűen, mint ahogyan az az önportré nevében is benne van, minden képet én fogok készíteni magamról, a fényképezőgépem és többnyire az ahhoz tartozó állvány segítségével.
Miért választottam ezt a fotós kihívást idénre?
1. A tavalyi havi témák helyett valami olyant szerettem volna idén, ami sokkal inkább egy témára épül. Ami a kötött téma miatt jobban megdolgoztatja a kreatívitásom és az agytekervényeimet.

2. Szerettem volna gyakorolni az ember fotózást rendszeresen úgy, hogy közben ne kelljen könyörögnöm valakinek, hogy szakítson rám időt. Persze továbbra is fogok másokat fotózni (lehetőleg lényegesen gyakrabban, mint eddig!), de mire odáig jutunk nem rajtuk kell megtanulgatnom, hogy hogyan bánjak a fényekkel, vagy melyik beállást, pózt szereti a kamera, mert mindezt magamon már megtapasztaltam.

3. A legfontosabb pedig amiért erre a témára esett a választás meglehetősen személyes indok: hétről hétre ki kell bújnom kicsit a csigaházamból, amely reményeim szerint lassan, de fokozatosan építgeti kicsit az önbizalmam. Abból ugyanis nincs valami sok, és ezt egy állandó nehézségnek élem meg a mindennapokban. Elfogadóbb szeretnék lenni magammal, kényelmesebben érezni magam a bőrömben és büszkébbé válni arra, aki-ami vagyok. Nyilván ez nem fog egyik napról a másikra megváltozni csak azért, mert készítek magamról pár fotót. Az viszont, hogy ezeket a fotókat közben a nagyvilággal is megosztom és vállalom magam ilyen formában talán segít ebben a nagy önbizalom mizériában.

Lenne kedvetek esetleg beszállni ebbe a mókába?? Én nagyon örülnék neki; társaságban mindig minden könnyebben megy! Ha igen, kommentben lehet jelezni!

képek forrása: 1, 2, 3, 4,

Viszlát 2013! Helló új év.

Hosszú bejegyzés következik, mindenki készítsen be egy bögre teát és némi rágcsát a teljes élvezhetőség érdekében!:)

Élet
2013 igazán klassz év volt! Kemény, küzdős, de végső soron eredményes. Nagyon sokat kellett dolgoznom és küzdenem bizonyos dolgokért, melyeket közben ugyan sokszor rettentő kellemetlennek éltem meg, így visszanézve viszont nagyon megérte. 2013 volt életem legmozgalmasabb éve - teljesítettem olyan vizsgákat, melyek évekig mumus tantárgyakként üldöztek a rémálmaimban. Megírtam egy jeles szakdolgozatot, szigorlatoztam, államvizsgáztam. A saját elvárásaimat is túlteljesítettem azzal, hogy milyen gyorsan találtam munkát, majd megvalósítottam az egyik legnagyobb vágyam, elindítottam a vállalkozásom. És bár tény, hogy ezen dolgok egyike sem ugrott csak úgy az ölembe, sőt, az eredmény minden elhullajtott vércseppért kárpótol, s összességében boldogan hagyom magam mögött az évet.
Blog
Mielőtt leültem volna, hogy megírjam ezt a bejegyzést, fejben igyekeztem kicsit végigvenni magamban, hogy mit is szeretnék ide írni, s a blogot és az alkotást először egy enyhe negatív hanggal akartam érinteni. Mert a nagy nyüzsgés közepette sokszor hagytam magára a blogom, messze nem kreatívkodtam annyit, mint szerettem volna. Aztán visszaolvasva az első bejegyzést, ill. kicsit magamba szállva rájöttem, hogy már megint hülyeségeket beszélek! Egy ilyen zsúfolt, kötelességekkel teli évben/életben minden egyes blogolós lehetőséget, kreatív órácskát kincsként kell számon tartanom! Egy-egy horgolt dísztárgy, egy fotózással töltött délután színessé varázsolja az életet, s fölösleges azon aggódnom, hogy nem vagyok elég aktív és nem végzem el tökéletesen a havi terveket. Az egyik 2014-es fogadalmam: tilos az aggódás és az elvárásoknak való megfelelési kényszer a hobbyjaimat illetően!
Pfff, szóval, hogy ezt tisztáztuk:), jöjjenek azok a pillanatok, melyek emlékezetessé tették 2013-at:
Az évet egy télikabát színesítő minisorozattal indítottam, egy régi kartondobozt alakítottam egyedi papírzsepi tárolóvá, kézradírt kotyvasztottam, dekor tapasszal és fonallal díszített ecsettartót készítettem, virágokkal díszítettem a körmeim és töklámpást faragtam. Divatban, művészetben és lakberendezés témakörben is rengeteg inspirációt gyűjtöttem, közös fotós kihívást játszottunk, igyekeztem minden hónapban (kisebb szünetekkel) egy mini fotós kihívást teljesíteni, a heti felfedező és indul a hét rovatokat írogattam. Igyekeztem időnként egy rövidke helyzetjelentést adni magamról, a téli sötét napokat túlélni, valamint a boltocskámat is megnyitottam.

Kedvencek
Nem múlhat el az év anélkül, hogy ne gyűjteném össze a kedvenc szórakoztató könyveket, zenéket, filmeket és társait. 
Könyvek: 2013 sajnos nem úgy vonul be a történelembe, mint a legjobb olvasós év, az már egyszer biztos. És őszintén szólva ebben egyedül én vagyok a ludas. Nem válogattam meg kellőképpen az olvasmányaimat, bedőltem a sok idióta divatos ya disztópiának, sokrészes, egy kaptafára épülő sorozattal próbálkoztam. Bár tény, hogy a tanulós, zombis hónapokban az agyam gyakorlatilag mást képtelen is lett volna befogadni...Ennek ellenére persze volt pár kiemelkedő kötet az évben, csak közel sem annyi mint amennyi lenni szokott, ill. mint amennyit én szeretnék.
Top öt könyvem:
Christopher McDougall – Born to run 
Jennifer A. – Lux sorozat 
Jennifer Donnelly – Wild Rose 
Beth Revis – Across the Universe trilógia 
Ilona Andrews – Magic Rises
Zene: jobbára az 8tracks nevű oldalon hallgattam meg szerintem több száz különböző válogatást, ahol azért felfedeztem jó pár kincset. Ezeket egyébként a playlistjeimre szoktam pakolgatni. Mindemellett az év felfedezettje az The XX nevű banda lett, s továbbra is vallásos megszállottsággal imádtam a Mumford and Sons-t, valamint a The Killers-t.
Filmek/sorozatok: A filmekkel még mindig úgy vagyok mint tavaly (azaz kb sehogy sem). Alig pár filmet néztem meg 2013-ban, ill. rengeteget hagytam félbe. Három kedvencet azért mégis avattam:
-The Hobbit - egyértelműen
-The Vow
-Zero Dark Thirty
Sorozatokban ezzel szemben már sokkal inkább tobzódom; amiket idén különösen élveztem: The Originals, The Good Wife, Teen Wolf, Downton Abbey, Nashville, 2 Broke Girls, Suits, Revolution. Ezek közül van pár, amit heti bontásban néztem, a többit pedig általában darálni szoktam. A legnagyobb felfedezésem pedig a The Newsroom volt.

A jövő
Egész éves terv/fogadalom lista helyett inkább maradok a havi terveknél, azok úgy tapasztalom sokkal jobban működnek számomra. Szerintem már ti is észrevettétek, mennyire imádok listákban és tervekben tobzódni, úgyhogy a kezemre kellett lépnem, hogy ne kezdjek el ide bepötyögni egy részletes listát 2014-re. Biznisz és olvasós terveim persze vannak, de azzal senkit nem akarok untatni. A kreatív terveket meg majd lassanként alkotom. 
Egyetlen egész éves tervem van csak: 52 hetes önarckép fotós kihívás (arról, hogy miért ezt választottam, pár nap múlva írok pár sort)
A január pedig főleg a hétköznapokba való visszarázódásról szól - ismét be akarom izzítani a Neon Design gépezetet, rendszeresíteni a blogolást, fotózni. A szabad időmben igyekszem elkészülni egy horgolt takaróval és legalább 4 könyvet elolvasni, köztük egy-kettőt a várólista csökkentős listámról.

Ha van kedvetek meséljetek ti is! Milyen 2013-as évet zártatok? Terveztek, tettetek fogadalmakat az idei évre?