Novemberben történt

Mindig hálás feladat olyan bejegyzést írni, melynek kedvenc, emlékezetes pillanatokat gyűjtök össze. Azzal, hogy adott hónap végén végigveszem, melyek voltak azok az események, mozzanatok, melyek örömet okoztak sokkal tudatosabbá teszem saját magam számára is, mennyi minden van az életben, aminek érdemes örülni és emlékezni.

Ezek voltak tehát a hónap szuper pillanatai:

Novemberben volt még pár igazi hűvös, de ragyogó napsütéses nap, kihasználtuk, és elmentünk kirándulni. A természet még arany színben pompázott, én pedig egy szál pulcsiban pózoltam - amihez megjegyzem kicsit hideg volt már... (Egyébként pedig lassan külön oldalt nyithatnék azoknak a fotóknak, melyeken a cipőmet fotózom, miközben épp egy hatalmas kupac levél tetején állok.)

Végre beszereztem egy pár igazán vastag, kötött zoknit is, így a fagyos lábú délutánoknak búcsút inthetek. // Az egyik esős szombat délután újra előbányásztam a rajzos füzetem és a ceruzáim, s egy finom tea (meggyes-joghurtos) és jó zene társaságában rajzolgattam kicsit. // És végül, de nem utolsó sorban, novemberben beadtam a derekam, és vettem magamnak csillámos körömlakkot. Imádom ugyanis a csillámokat, viszont mivel nagyon nehéz lemosni, évek óta nem használtam őket. Mostanáig. A lemosást meg valahogyan majd megoldom. (tippek esetleg??)

***

Nem mellesleg a blog életében is történtek jó pillanatok, (nyilván azon túl, hogy elindult:)):

-Megmutattam a kedvenc virágot formáló horgolt fülbevalómat

-Fotókban örökítettem meg az ezer színben pompázó őszi tájat

-Átalakítottam egy régi blúzomat

-Kuglóf formába öntöttem az egyik kedvenc zöldségemet

-Ezenkívül több pozitív visszajelzést is kaptam a vasárnapi linkgyűjtő rovattal kapcsolatban, amelyeket nem mellesleg én is igazán élvezek összeállítani
-megosztottam veletek azt a pár dalt, melyet novemberben a legtöbbet hallgattam

Reményeim szerint a következő hónap legalább ennyi örömteli pillanatot hoz magával, ha nem többet. Rengeteg kreatív ötlettel és projekttel készülök, melyekről itt is írni fogok, hajrá hajrá, alig várom!

November playlist

Ha a novemberi playlistemre csak azok a dalok kerülhetnének fel, melyeket a hónapban legtöbbet hallgattam, akkor gyakorlatilag itt most nem lenne más, mint a Mumford and Sons legújabb albumának, a Babel-nek a darabjai. De nem akarok rögtön a blog első zenei összeállításával ennyire unalmas lenni, plusz azért persze más dalok is felütötték a fejüket a reggeli buszozások, délutáni teázás, olvasás, kreatívkodás és írás ideje alatt. (a címekre kattintva meg is lehet őket hallgatni!)

1. Mumford and Sons - The Boxer (feat Jerry Douglas and Paul Simon)
2. The Editors - You don't know love
3. Of Monsters and Men - Dirty Paws (ennek van a világon a legjobb dalszövege!)
4. Laura Marling - My Manic and I
5. Gotye - Somebody that I used to know
6. Iron and Wine - Wolves
7. Of Monsters and Men - Little Talks
8. The Civil Wars - 20 years
9. The Cure - Friday I'm in love
10. The Lumineers - Stubborn Love

Ti milyen dalokat hallgattatok legtöbbet a hónapban? Tetszik ezek közül valamelyik? A kommenteknél nyugodtan lehet ajánlgatni is, mindig nyitott vagyok új dalokra, még akkor is, ha nagyon eltér a műfaj a fent felsoroltakról!

ui.: a fenti kép a múltkori vasárnapi sétám alatt készült, itt megtekintheti az, aki esetleg lemaradt arról.:)

Burgonyakrémleves

Gyerekként az öcsém és én a nyarak egy részét mindig a nagyszüleinknél töltöttünk. A nagymamám vérbeli nagymama – kényeztetett bennünket a végletekig, és mindig mindent meg akart csinálni helyettünk. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint mikor úgy 10 éves korom környékén egyszer rá kellett szólnom, hogy „mama, már elég nagy vagyok ahhoz, hogy egyedül megkenjem a nutellás kenyeret!”:)

Az elkényeztetés mellett mamának egyetlen egy valami nem szerepelt a szótárában, az pedig az ebéd leves nélkül. Volt is egy ilyen mondása: „nem kell megenni a levest, de ha nem eszed meg, kikapsz”. Természetesen a dolog nem volt komoly, ám a nagyszüleim majd minden ebédnél emlékeztettek minket a szabályra, persze mosollyal az arcukon.

Mondanom sem kell, az öcsém meg én alapjáraton nem rajongtunk a levesekért, de ezek után az ebédek gyakran kellemetlen pillanatokba torkolltak…

Ilyen kezdést követően kész csoda, hogy szeretem a levest, és bevallom bele is telt pár évbe, mire megbarátkoztunk, de mára már az őszi-téli időszak fő eledelének számít az étrendemben. A kedvencem nem más, mint a krémlevesek családja, ezek közül is legfőképp a burgonyakrémleves, leggyakrabban palacsintával.

És akkor végre térjünk rá a receptre (melyhez az ihletet innen merítettem)

Hozzávalók:
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 evőkanál vaj
kb. 1 kg meghámozott és felkockázott krumpli
3 dl tejszín
kb. 1 liter víz
só, bors

Elkészítés:
A vöröshagymát a vajon megpároltam, majd rászórtam a felkockázott krumplit és az egészet felöntöttem vízzel, annyira hogy az ellepje. Sóval és borssal ízesítettem.
Miután puhára főtt a krumpli (körülbelül 20 perc), hozzáadtam a tejszínt és még egy pohárnyi vizet, majd az egészet leturmixoltam. Ha a leves túl sűrű, még nyugodtan adható hozzá víz turmixolás közben.
Végül érdemes megkóstolni, s amennyiben a leves igényli, újra sózni, borsozni.

Jó étvágyat hozzá!

Adventi koszorú - inspiráció

Egy pár évvel ezelőtti kisebb malőrt követően, mikor is kigyulladt az adventi koszorúnk, csak és kizárólag egy porcelánból készült koszorút használtunk az ünnepek előtti gyertyagyújtáskor. A balesetnek maradandó következménye szerencsére nem lett (azon kívül persze, hogy mindenki halálra rémült a Szenteste kellős közepén fellángoló asztaldísztől), viszont azóta extra óvatosak vagyunk, ha ünnepi gyertyagyújtásra kerül a sor.
A porcelán koszorú viszont valljuk be őszintén, nem igazán szép. Én pedig idén végre szeretnék egy egyedi, kézzel készült asztaldíszt, ami a karácsonyi vacsoraasztal méltó ékessége lehet. Ezért a héten nekilátok, és elkészítem azt a rettegett koszorút, zöldekből, meg tobozokból, szárított narancsból és apró aranyszínű díszekből.
Rengeteg inspirációt végignyálaztam az utóbbi napokban, és ezek voltak, melyek a leginkább megragadták a figyelmem, mindegyikről igyekszem csenni ötletet a saját koszorúmra.
Ezekután persze egyetlen szabály van, amit a múlt megtanított: kizárólag Szenteste napján gyújtjuk meg a gyertyákat, így nem lesz lehetőségük azoknak leégni annyira, hogy 24-re veszélyesen közel kerüljenek a gyúlékony részekhez.
És persze figyeljük a lángokat, árgus szemekkel...

ui.: gyűjtöttem még pár inspirációt a fentieken kívül is, melyek bár a kollázsra már nem fértek fel, viszont a Facebookon a héten minden este megosztok belőlük egyet. Gyertek, nézzétek meg őket!:)

képek forrása: 1, 2, 3, 4

Indul a hét

Bár mi az ünnepi lakásdíszítést egészen december elejéig - közepéig nem ejtjük meg, azért egy valami mégis jelzi a Karácsony közeledtét: az adventi koszorú. A héten főleg a koszorúval fogok bíbelődni, illetve nekiállok a karácsonyi üdvözlő lapok gyártásának is; egyik sem épp a leggyorsabb barkácsolnivaló. A koszorúhoz inspirációt is gyűjtögettem, erről holnap érkezik bejegyzés, valamint a Facebookra is adagolok a héten fotókat különböző stílusú koszorúkkal, gyertek, nézzétek meg őket!

hangulat: jókedvű, bár kicsit fáradt

jókedvfokozó: arra ébredni hétfő reggel, hogy az egyik cicám a fülembe dorombolva próbál felébreszteni

zene: The Cinematic Orchestra - Arrival of the Birds

innivaló: citromos víz sok citrommal

sorozat: TVD (Damon és Elena végre, alig várom a pénteket!)

mozgás: mostanában újra Tracy Anderson dvd-re
könyv: Nick and Norah's Infinite Playlist

Nektek hogy indul a hét?

Heti felfedező

Bár én december elejéig azért igyekszem visszafogni itthon az ünnepi készülődést - legalábbis az intenzív formáját -, az internet már túltelített a különböző ünnepi díszekkel, ajándékcsomagolással és mikulásos sütikkel zsúfolt oldalakkal. Így maradjon az ember közömbös decemberig! 

1. Észrevettétek már, hogy ha valahol társaságban megemlítitek a gyerekkori csoki adventi naptárakat, mindenki elkezd vadul bólogatni és a saját gyerekkori élményeit mesélni? (én is!) Nahát, mára már kinőttem azokból a csoki naptárakból, de azért még én is szívesen számolok vissza Szentestéig, főleg ha a naptár egy ilyen vagány és egyedi alkotás gyufáskatujából, amit nem mellesleg roppant egyszerűen el lehet készíteni (a linken egyébként 11 naptár ötlet közül lehet válogatni, érdemes végignézni őket!)

2. A Varázspálca blog írója egy igazán aranyos mézeskalács figurát gyártott nemrég, képtelen vagyok betelni vele.

3. A múltkori kötött takaróhoz illene ez a horgolt szőnyeg

4. Ez lenne a híres neves spiced chai tea latte - még soha nem próbáltam a fekete teát tejjel (tudom, tudom, melyik bolygón élek?), de ez a recept annyira jó hangzik, hogy valószínűleg még az ünnepek előtt tesztelem

5. Azoknak, akik nagy családdal ünneplik a karácsonyt, nem árt ha előre felkészülnek, és legyártanak mindenkinek személyre szólóan ilyen tobozba foglalt ültetőkártyákat. Igazi ünnepi különlegesség!

Még egy kis plusz:

- Berta vagyány statement nyakláncokat gyűjtött össze a blogján

- Szilvi gyönyörű fotókat osztott meg a blogján Yorkshire Dales Grassington Woods-ról

- nagyon ötletesek ezek a régi cd vagy dvd darabokkal díszített karácsonyfa díszek

- ezek a mintás körmök pedig egyenként is remek inspirációként szolgálhatnak körömdíszítéskor

Csináld magad - gyönggyel díszített gallér

A turkálózás legfőbb vonzereje számomra a pénzspórolási lehetőségeken túl is az egyediség. Nincs jobb érzés annál, mikor elmegyek egy hatalmas üzletbe, ahol a ruhák többnyire épp abban az árkategóriában mozognak, amit én preferálok, és önfeledten kutatva a választék közt, igazi kincsekre lelek. Sokszor olyan érzésem van egy sikeres turizás után, mint egy vadásznak, aki hosszú, türelmes várakozás után végre elejtette azt a vadat, mely után már hónapok óta kutatta az erdőt.

Vannak olyan alkalmak is, mikor találok egy olyan darabot, amely bár teljesen nem elégíti ki az igényeimet, viszont rengeteg lehetőséget rejt magában. Lehet vele játszani, feldobni kiegészítőkkel, átszabni, hozzá toldani; a lehetőségeknek tényleg csak a fantáziánk szabhat határt.

Ez a blúz is egyike azon zsákmányoknak, melyet már évek óta viselek, bár sosem voltam teljesen elégedett vele. Átlagos fehér blúz, egy mintásabb szoknyával vagy blézerrel tökéletesen megfelel, de mégis csak kívánkozik rá valami plusz.

Az átalakításnak pedig pont most jött el az ideje – mostanában ugyanis rengeteget álmodozom az olyan blúzokról, melyeknek gyönggyel (vagy szegeccsel, flitterrel) van díszítve a gallérja, s egy vastagabb pulóver alá húzva egyből különlegessé teszi a megjelenésünket.

Szóval úgy döntöttem, készítek magamnak egyet.

Első lépésként kiválogattam egy kupac kis méretű, árnyalatban összeillő gyöngyöt. Fehér cérnát választottam a felvarrásukhoz, mert az passzol leginkább a blúzhoz. A gyors előkészület után nem kellett mást tennem, mint egyesével felvarrni a gyöngyöket, mindegyiket duplán átfűzve, hogy szilárdan a helyükön maradjanak. A gallár elejére helyeztem a legtöbbet, s hátrafelé haladva ritkítottam a mintán egészen a vállrészig, így egyrészt nem tartott a végtelenségig a projekt, másrészt pedig ilyen formában sokkal jobban tetszik a díszítés. Hátulra már nem tettem gyöngyöket, bár aki szeretne, nyugodtan tegyen!

Fülbevaló 2 stílusban

Bármilyen alkalomra vagy éppen hangulatban válogatom ki egy adott nap az öltözékem, mindig szeretem valamilyen kiegészítővel (vagy akár többel is) feldobni a megjelenésem; főleg ékszerek és kendők után nyúlok ezen célból. Mivel rövid a hajam, ezért sokszor a fülbevalót preferálom, vele kevésbé érzem meztelennek a nyakam.

A múlt héten már mutattam ezt a rózsaszín horgolt fülbevalót, mely az elkészítése után gyorsan az egyik kedvenc kiegészítőmmé vált, s nagy előnyére rengeteg ruhámmal tudom kombinálni. Feldobja a hétköznapi fekete, farmeros megjelenést, és illik a szoknyás – lányos napokhoz is, ez a cseppnyi pink ad nekik egy kis plusz színt és játékosságot. Ötletekből persze sosem elég, ezért gyűjtöttem pár inspiráló együttest arról, hogyan is tudnám a jövőben variálni a virágomat különböző színekkel és fazonokkal. (a képeken látható ruhadarabok márkájukat illetően csak illusztrációk, az összkép a lényeg!)

A szoknyás összeállítást például el tudnám képzelni a karácsonyi vacsorára - vagy bármilyen különlegesebb alkalomra - . Az otthoni melegben még harisnyával sem kellene vesződnöm, ráadásul a hétköznapi sötét öltözködést egy kicsit megszakíthatnám a vidám sárgával és csillámokkal. A nadrágos szett pedig azért tetszik annyira, mert jól lehet benne variálni a mintákat - a gyakorlatban ehhez nem mindig vagyok kellően bátor, de úgy látszik elméletben megy ez.

forrás az első képen: 1, 2, 3, 4, 5
forrás a második képen: 1, 2, 3, 4, 5, 6

Sütőtökös kuglóf

Megfigyeltem már, hogy minden évben október – november táján teljes tökmegszállott üzemmódba kapcsolok, és sütőtököt eszem sütőtökkel. Majd desszertnek még megeszem hozzá egy kis sütőtököt. Szóval értitek, imádom.A gond akkor kezdődik, mikor a család a harmadik, negyedik sütőtökvacsi alkalmával fellázad, hogy márpedig nekik elegük van belőle, és kizárt, hogy jövő őszig még egyszer tököt egyenek, én pedig teljes kétségbeesésbe zuhanok. (merthogy egymagamnak túl sok egy egész tök megsütése, kevesebbel viszont fölösleges vacakolni).Szóval idén úgy döntöttem fondorlatos leszek, és keresek pár receptet ehhez a mennyei mannához, hogy tovább élvezhessem tökmegszállottságom. Így találtam rá a Dolce Vitán erre az isteni finom receptre. Mindössze annyit változtattam rajta, hogy gyömbérpor helyett egy kevés friss gyömbért reszeltem bele, valamint lehagytam a tetejéről a mázat, azt ugyanis nem szeretem.

Hozzávalók

száraz alapanyagok: 45 dkg liszt

                                 20 dkg cukor

                                 1 tasak sütőpor

                                 őrölt fahéj (ízlés szerint, de én 2 kiskanállal beletettem; egyáltalán nem volt sok)

                                 szerecsendió (kb. egy csapott kiskanálnyi)

nedves alapanyagok: 35 dkg pépesre reszelt sütőtök

                                  2 tojás

                                  2 dl natúr joghurt

                                  1 dl olaj

                                  12,5 dkg puha vaj 

                                   reszelt narancshéj

                                   reszelt gyömbér (nem kell belőle sok, mert intenzív!)

A recept egyszerűbb nem is lehetne - keverjük össze a száraz alapanyagokat, majd ehhez egyesével keverjük hozzá a nedves hozzávalókat. Ha ezzel megvagyunk, öntsük a masszát az előre kivajazott és kilisztezett formába, majd a 180°C-ra előmelegített sütőben süssük 50-55 percet. A végén tűpróba, s már kész is. Mondtam, hogy egyszerű, nem igaz?

Jó étvágyat hozzá!

Az ősz színei

Először is, hadd szögezzem le, hogy nem vagyok profi fotós. (haha!) De még csak jó fotós sem vagyok, inkább nevezném magam lelkes kezdőnek, aki régóta rajong a fotográfia iránt, képeket készíteni viszont csak az utóbbi hónapokban adódott lehetősége.
Reményeim szerint idővel jobb leszek, igyekszem igyekszem, Stella (így hívom a fényképezőgépem:))nélkül szinte sehová nem megyek, s már most látom magamon a fejlődést ahhoz képest, amit mondjuk egy évvel ezelőtt produkáltam volna, ha valaki a kezembe nyom egy valamirevaló kamerát.
Na most, hogy ezt tisztáztuk, - s nem nagyok az elvárások - meg merem mutatni nektek azokat a képeket, melyeket a múlt vasárnap kattintottam el. Az idő gyönyörű volt, a délelőtti égbolt csak úgy ragyogott és az ujjaim is csak részlegesen fagytak le.:) Ezek a vibráló citrom és narancs színek,és a bordó rózsák  pedig remekül feldobták a napom.

Indul a hét

Ha hétfő, akkor többnyire nyafogás van, hogy jaj, már megint munka, suli, tanulás, stb. Ez velem sem szokott másként lenni általában, viszont igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, és tudatosabban koncentrálni a jó dolgokra - még ha ez sokszor őrülten nehéz is! -. Ennek a felfogásnak a jegyében igyekszem minden hét elején végiggondolni mit tervezek a hétre, milyen projektek vannak készülőben, és számot vetni az aktuális apróságokról, melyek feldobják még a legszürkébb és leghidegebb napokat is.
Ahogyan a képeken is látható, épp nyakig vagyok a hópihék és filcfigurák gyártásában (ezekről később bővebben is lesz szó!), valamint a héten egy csináld magad projekt is készül ezekkel az álomszép színű gyöngyökkel.

hangulat: bizakodó
aktuális projekt: hópihék gyártása karácsonyi dekorációnak; ezenkívül ideje lenne a héten nekiállnom az ajándékok készítésének is
zene: Zoe Keating - Legions (War)
ruha/smink: a múlt héten újjab extra vastag zoknik kerültek a gyűjteményembe, gyakorlatilag azóta le sem veszem őket / kék körmök csillámos díszítéssel
jókedvre derít: narancsos-vaníliás füstölő, mostanában más nem is illatozik a lakásban
könyv: Eve Dallassal nyomozgatok az utóbbi időben
várom már: bár még nincs itt az ideje, de nagyon várom már, hogy véget érjen a Homeland 2. évada, s egyben ledarálhassam az egészet
ital: málnás tea

Nektek hogy indul a hét??

Heti felfedező

A heti felfedező egy állandó rovat lesz, ahol az adott héten a neten talált érdekességeket szeretném megosztani veletek. Lesznek kézműves alkotások, divat, szépségápolás, lakberendezés, diy, főzés, minden, ami képes megszínesíteni a hétköznapokat – vagyis ez esetben a vasárnapot. Remélem ti is legalább annyi örömöt leltek ezekben a felfedezésekben, mint én!

És akkor nem is húzom tovább, íme a 5 link (plusz bár bónusz), aprócska kommentárokkal.

1. Csodásan melegnek és kényelmesnek tűnik ez a kötött takaró, ugye? A Home and Decor nevű blog egy egész bejegyzést szentelt kötött lakás kiegészítőknek, melyeket az ember csak csillogó szemekkel csodál. (Én legalábbis...) Ha valahol találnék ilyen vastag fonalat és megfelelő méretű kötőtűt, most azonnal belekezdenék a sajátomba is!

2. A gyengéim az egyedi, színes illusztrációk, ez a magányos téli róka pedig a society6 oldalán első pillantásra elbűvölt.

3. Ahogy jön a tél és vele együtt a marcangoló hideg idő, egyre többször nyúlok a szekrényben én is a hatalmas, kötött vastag pulóverek után. A pulcsi pedig amit az eat.sleap.wear blog írója visel egész egyszerűen tökéletes. A fagyos hónapokban mindig sokkal jobban vonzódom a testesebb színekhez, ez a mustár sárga pedig igazán szemet gyönyörködtető árnyalat.

4. Bár még soha nem próbálkoztam kompót készítésével, enni imádom őket. Reni receptje igazi téli csemegének ígérkezik.

5.Ha valaki egyszerű csináld magad ötletet keres, ez a kép a nyerő. Nagyon egyszerű elkészíteni: kiválasztunk egy fotót, melynek szeretjük a színeit. A fotót ráragasztjuk a kép alapjául szolgáló kemény felületre (egy vastag kartonra, falapra, stb.), majd betűket formáló matricákat ragasztunk rá, úgy hogy az kiadja a kívánt szót. Ha matrica épp nincs kéznél, papírból is kivághatjuk a betűket, majd egy lassan száradó ragasztóval ideiglenesen rögzíthetjük a fotó felületére. Ezután az egészet lefestjük fehérrel, a sarkokat feketével árnyaljuk, majd pár perc múlva eltávolítjuk a betűket. És kész is a mestermű.:)

Ezek mellett a héten érdekesnek találtam még:
-florentine tartalmas reggeli ötletei hideg őszi napokra;
-az egyik kedvenc YouTuberer-em (vajon van erre magyar szó?) készített egy kis eligazodó videót a vörös rúzs viseléséről - a különböző árnyalatokat és a hozzájuk passzoló bőrtónusokat is végigveszi, ami szerintem igazán hasznos információ;
-a Beauty Department oldalán olvasható egy remek útmutató a megfelelő szemöldök formálásról - az olyan szemöldök őrülteknek, mint amilyen én vagyok, ez igazi kincs;
-az Otthonkommandón remek ötleteket leheteket lehet találni kreatív hóember készítésről

Horgolt virágot ékszernek!

Imádok észkereket hordani, ehhez kérdés sem férhet. Viszont észrevettem, hogy minél idősebb vagyok, annál inkább az egyedi kiegészítők felé tendálok. Persze engem is vonzanak a butikokban és plázákban kipakolt csilli-villi ékszertornyok, mégsem veszem meg őket soha, inkább elkészítem a sajátom.

A legutóbbi kreálmányaim a horgolt virágokból készült fülbevalók, melyeknek nagy-nagy előnye, hogy az ember bármilyen fajtájú virágot is tud horgolni, szinte mind nagyon jól mutat ékszerként. A lehetőségek száma pedig végtelen, millió mintát lehet találni akár a neten, akár horgoló könyvekben.

Az én kedvencem ez az apró, egyszerű ötszirmú virág, melyet egy-egy gyönggyel remekül fel lehet dobni valamilyen hozzá illő színben, és voilá, kész is a fülbevaló. Ilyennel tuti nem jön szembe velünk senki sem az utcán, ráadásul ha valahol megemlítjük, hogy mi készítettük, még pár dicséretet is bezsebelhetünk vele.;)

Indul a mandula

Legelső bejegyzést mindig nehéz írni - nekem legalábbis -, de most veszek egy nagy lélegzetet, s azért igyekszem.
Szóval, kezdjük az elején: Nikinek hívnak, huszonéves egyetemista vagyok, ékszereket bütykölő, ruhákat átalakító, kiegészítőket készítő mániás. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mit csinálok a stressz leküzdése, vagy unaloműzés ellen, esetleg egy átlagos vasárnap délután, a kérdésben meg is leli a választ - csinálok valamit. Sálat kötök, fülbevalót horgolok, képeslapokat hímzek vagy éppen a táskámat alakítom át, esetleg újabb muffin recepttel próbálkozom. (a sor egyébként még sokáig folytatódik...) A lényeg, hogy mozgásban legyenek az ajjaim, hogy állandóan legyen valami projekt, amin törhetem a fejem, és persze az sem mellékes, hogy a végén van valami kézzel fogható eredmény, amire büszke lehetek.
Ez a blog pedig ezeknek az aprócska személyes kihívásoknak, örömteli pillanatoknak lesz a helye.
Hamarosan folyt köv.

ui.: ha többet szeretném megtudni rólam, akkor ezen az oldalon megteheted.:)