Szeptemberre volt egy mini kihívásom, melyet ugyan senkinek sem mondtam, de azért én szorgalmasan csinálgattam - ez pedig egy 1 hónapos jóga kihívás volt. Nem jelentett ez egy szigorú mindennapos elfoglaltságot; igyekeztem nem beleesni a már sokszor elkövetett hibámba, s nem erőltettem magamra semmilyen "kadét képzést". Helyette inkább igyekeztem akkor jógázni, mikor éppen úgy éreztem, hogy jól esne a nyújtás és pár mélyebb lélegzetvétel. Tudom nagyon jól, hogy egy hónap nem elég ahhoz, hogy profivá váljak bármiben is, de ennek a bejegyzésnek nem is komoly tanácsadás a lényege. Inkább arról van szó, hogy szeretném elmesélni nektek, hogy én hogyan éltem meg ezt a kihívást, mik azok a dolgok, melyekre megtanított - vagy legalábbis elkezdett megtanítani - a jóga, ill. melyek azok a dolgok, melyekre ráeszméltem általa.
1. Türelem
Ami nekem nincs mindig elég. Érdekes dolog ez egyébkén, mert ha alkotásról van szó, akkor végtelen mennyiségű türelemmel rendelkezem. Képes vagyok hosszú órákat azzal szöszölni, hogy gombostűket böködök egy hungarocell koszorúba. Ha azonban munkához, emberekhez, legfőképp pedig saját magamhoz kell türelem, akkor meg vagyok lőve, ugyanis szinte semennyi sincs. A jóga viszont szép lassan arra tanít, hogy figyeljek befelé, nyújtsam ki ezt meg azt, lélegezzek, figyeljem a testemet, a levegővételt. Az első napokban igaz úgy éreztem szinte felrobbanok a türelmetlenségtől, de erőt vettem magamon, s kitartóan csináltam tovább, s úgy érzem fokozatosan egyre jobb vagyok a türelem terén. Ahogy egyre türelmesebb vagyok a gyakorlatokkal közben azon is dolgozom, hogy elfogadóbb legyek a gyengeségeimmel.
2. Erő, állóképesség
Van egy olyan félreértés az emberekben (ide magamat is beleértem), hogy a jóga valamennyi hajlékonyságot kíván ugyan, de egyébként semmilyen egyéb fizikai odaadást nem igényel. Pedig a jóga nem egyszerűen jobbra balra hajolgatás, és mély lélegzetvételek sorozata. Igenis komoly izommunkát igényel kitartani a gyakorlatokat, s egy-egy gyakorlatsor olyan izmaimat is megdolgozza, melyeket más jellegű edzésekkor egyáltalán nem használtam. Én is meglepődök néha azon, mikor egy 30 perces gyakorlatsort remegő lábakkal zárok.
3. Egyenes tartás
Az az igazság, hogy amióta csak az eszemet tudom, elégedetlen voltam a tartásommal. Márpedig a görnyedt tartást nem csak a gerincnek nem egészséges, de a magabiztos kiállást sem támogatja. És akkor hadd ne kezdjek bele abba, hogy a folyamatos ülőmunka mit művel a hátammal.
Nyilván nem fogom azt mondani, hogy egy hónap intenzív jóga csodával határos módon tökéletes tartást adott, de az biztos, hogy a rendszeres gyakorlatozás sokat segít abban, hogy az egész napos ülés során összepréselődött izmaimat kilazítsa és megnyújtsa. Fél óra jóga felér fél óra hátmasszázzsal. Hosszú távon pedig biztos vagyok abban, hogy a tükörbe nézve is látható lesz a változás.
4. Új pezsgés
Ez pedig a bónusz pont. Arról van szó ugyanis, hogy valahányszor valamilyen új dolgot építek be a napi rutinba - legyen szó egy új mozgásfajtáról, egy tanfolyamról, tv sorozatról, stb. -, az újdonság varázsának hála izgatottan várom azokat a napokat, mikor ezt az újdonságot ismét átélhetem. A jóga által szeptemberben kicsit sikerült kiszakadnom az agyamban zakatoló mókuskerékből, s mind fizikálisan, mint mentális felfrissültem.
Próbáljátok ki ti is!
Ha a bejegyzéseimen túl is szívesen tartanád velem a kapcsolatot
(aminek én nagyon örülnék!!), akkor az alábbi helyeken egyszerűen
megteheted:
