35 dolog, mielőtt 35 éves leszek

Alig több, mint két héttel ezelőtt töltöttem a 32-t. (Eredetileg aznap akartam írni ezt a bejegyzést, de ha az embernek van egy 7 hónapos örökmozgó kislánya, a dolgok már nem mindig abban a sorrendben történnek, mint régen...:)) Hmmm, de fura ezt leírni, a múltkor még csak 23 voltam. Meg 25, meg 27. Aztán kettőt pislantottam, és most itt állok 32 évesen. Na nem mintha bánnám, félre ne értsetek, szeretek harmincas lenni. Ahhoz képest, hogy gyerekként, vagy éppen fiatal huszonévesként milyen ijesztően hangzik a harminc, igazából egyáltalán nem vészes a dolog. Sőt, jobban érzem magam, mint valaha. Tapasztaltabb vagyok (bölcsebb?!? haha), magabiztosabb (igaz ezen sokat dolgoztam és dolgozom a mai napig), anyuka lettem, stb. Csupa jó dolog.
Igazából ezt a kihívás félét azért találtam ki magamnak, hogy a következő 3 évemet kicsit színesebbé tegyem, és tovább feszegessem a saját határaimat. Van a listámon olyan pont, melyet még valószínűleg idén szeretnék kipipálni (pl. 2., 17.), de van például olyan is (pl. 11., 18., 25.), mely az éppen épülő házunkhoz kapcsolódik, így az még egy ideig nem aktuális.
Miután megírtam a listámat, szétnéztem kicsit mások blogjain is, hogy mégis miket szokás egy-egy ilyen listára írni, és őszintén szólva nagyon sokan búvárkodni, repülőkből meg hidakról leugrálni szeretnének egy bizonyos kor elérése előtt. Ehhez képest az én listám eléggé unalmasnak tűnhet, de az az igazság, hogy ez a kis lista, a maga sokkal hétköznapibb pontjaival számomra sokkal-sokkal több örömet és egy jófajta várakozást jelent, mint mások kalandos céljai. És ez szerintem teljesen oké így.
Amikor sikerül teljesíteni egy-egy pontot, valószínű ennél a bejegyzésnél fogom jelölni majd, és még talán az is előfordulhat, ha sikerül visszaszereznem valahonnan a blogíró vénámat és mondjuk 34 órát varázsolok a 24-ből (:)), hogy egy-egy pont akár külön bejegyzést is kap.
Na de nem is szaporítom tovább a szót, íme az én izgalmas kis listám:


1. Lefutni a félmaratont, lehetőleg valamilyen verseny formájában
2. Őszi kirándulásra menni Bakonybélbe
3. Megnézni 15 olyan filmet, ami Oscar jelölt vagy nyertes volt az elmúlt években (0/15)
4. Naplementét és napfelkeltét fotózni
5. Megtanulni varrógéppel varrni
6. Amigurumi játékokat horgolni Lénának
7. Fotóalbumokat készíteni a nyaralásos és az esküvői képeinknek
8. Ellátogatni 5 olyan magyar városba, ahol még nem jártam (0/5)
9. Profi fotósorozatot készítetni a családunkról
10. Készíteni Lénának (Lénával?) egy cuki mézeskalács házikót
11. Virágokat termeszteni/ virágoskertet kezdeni az udvarunkban
12. Venni (végre) egy biciklit
13. Fonalbombázni, lehetőleg minél több ember bevonásával
14. Részt venni a Tihanyi Levendula fesztiválon
15. Átválogatni a könyvespolcomat és megszabadulni/túladni azokon a könyveken, amik már nem kellenek
16. Kipróbálni számomra 5 új kávézót Győrben (1/5)
17. Plusz lyukakat lövetni a fülembe
18. Komposztálni
19. Teljesen száműzni az életünkből a flakonos vizet és a nejlon zacskókat, ill. a lehető legkevesebb fölösleges szemetet termelni
20. Elolvasni 10 non-fiction könyvet, lehetőleg minél több témát érintve (0/10)
21. Ruhákat varrni magamnak
22. Ruhákat varrni Lénának
23. Elmenni Lénával az állatkertbe
24. Kipróbálni a spinninget
25. Szervezni az új falumban egy igazi őszköszöntő faludíszítést (Gilmore Girls stílusban)
26. Építeni Lénának az apukám segítségével egy faházikót az udvarunkba
27. Töklámpást faragni
28. Készíteni mentes madártejet
29. Léna szülinapjára tematikus dekorációt és tortát készíteni
30. Ellátogatni Pozsonyba
31. Újranézni valamelyik régi kedvenc sorozatomat
32. Végignézni valamilyen számomra új sorozatot
33. Végigcsinálni (végre!) a NaNoWriMo-t
34. Sütni mákosbejglit és mákoskalácsot Zolinak
35. A családunkban üdvözölni egy újabb kisbabát:)


Nektek van ehhez hasonló listátok? 

Horgolós csacsogás

Régóta őrizgetett vágyam volt, hogy horgoljak magamnak egyszer egy takarót. De mindig lebeszéltem magam a dologról, mondván, hogy túl időigényes, túl sok fonalat eszik meg, s ezáltal túl drága, és egyébként sincs szükségem még egy plusz takaróra. Ezen indokok egytől egyig igazak is, csakhogy én híres vagyok arról, hogy sutba dobva a józan észt megyek a saját fejem után. Ugyanis vágytam egy ilyen nagy projektre, amibe jól beleburkolhatom magam, s amivel elszórakozhatok hideg téli estéken. 

Ennek örömére Karácsony előtt bevetettem magam a fonalboltba, s vettem egy hatalmas szatyornyi tört fehér, szürke és tengerész kék buci fonalat (ebből a vaskos fonalból sajnos szomorúan gyér volt a színválaszték, ezért lett végül ez a hideg tónusú, kicsit talán skandináv stílusú színkavalkád), majd a szabadság alatt nekiduráltam magam, s rögtön el is fogyasztottam 8 gombolyagot pár sorozatepizód meg karácsonyi film bedarálása közben.

Mióta január elején újra megkezdődött a munka, lényegesen lassabban haladok a takaróval, de azért lassan de biztosan készül az óriási nagyi kocka. Közben arra is rájöttem, hogy ez a forma annyira nem illik az én ágyamra, ezért ezt a darabot nekiajándékozom anyának, magamnak pedig csinálok helyette egy fekete fehér kockás takarót, számításaim szerint valamikor február környékén. Csak mellesleg jegyezném meg, hogy azt hiszem nagy bajban vagyok, ez a takaró horgolósdi ugyanis rettentően addiktívnak bizonyul és azt hiszem soha többé nem leszek képes leállni vele. Hajajaj...

Ti készítettetek már horgolt vagy kötött takarót? Ha igen, meséljetek, milyen mintát, színeket használtatok??

Karácsonyi hangulat

A decemberi rohanás, szervezkedés, sorban állások és várakozás után jól esik végre kicsit leülni, figyelni a karácsonyfánkon függő díszeket, finomakat enni, mézeskalácsot díszíteni, Dickens Karácsonyi énekét olvasni. Remélem nektek is, kedves olvasóim, jó hangulatban, békében telnek az ünnepek! A képeket a tegnap esti karácsonyfa díszítés közben készítettem, ezekkel szeretnék mindenkinek boldog karácsonyt kívánni!:)

Neon Design - megnyitottam!!!

Ezer éve vágyom már arra, hogy végre megírhassam ezt a bejegyzést, és most hogy végre itt tartok, csipkednem kell magam, hogy elhiggyem, hogy tényleg történnek a dolgok. Mondom is mindjárt, hogy miért.
Az a pár ember, aki már régóta olvas (még az előző blogról), az tudja, hogy évek óta szerettem volna megnyitni a saját boltocskám és árulni az ékszereim, kreálmányaim. Ez azonban ilyen és olyan oknál fogva (főleg csodálatos kis országunk adózási, meg egyéb szabályai miatt) nem valósulhatott meg. Ami persze nem jelenti azt, hogy én az elmúlt években ne tervezgettem, álmodoztam volna a saját bizniszemről. És most végre lehetőségem nyílt arra, hogy belevágjak a dologba, s az elmúlt évek összes tervét valósággá tudjam varázsolni. Legalábbis azon vagyok, ezerrel.

Szóval dobpergés... az elmúlt héten megnyitotta kapuit a Neon Design. Hogy honnan a név? Nos, az én fonalas-filces portékáim igazi élénk színekben pompázó, mindenki arcára mosolyt csalogató apróságok. Egyediek és vidámak. Nem feltétlenül neon színűek, de a neon színek élénkségét és vidámságát igyekeznek mindenkinek az életébe csenni, aki viseli, ill. használja őket.
A választék folyamatosan bővül (egyenlőre csak a meskán, de a jövő év folyamán az etsy-n is szeretnék boltot nyitni), minden nap készülnek új fülik, nyakláncok vagy épp levendulapárnák, horgolt hópihék. Jelenleg is épp egy kupac bordó és mustár színű virág várja, hogy ablakdíszt varázsoljak belőle, és egy rakat horgolt hópihe is keményedni akar. Alakul a termés az elkövetkező hetekre... Ha van kedvetek nézzetek be, kedveljétek a bolthoz tartozó facebook oldalt, s ha tetszik amit láttok, a barátaitoknak is nyugodtan meséljétek el! Nagyon hálás lennék érte!:)
Úgyhogy most végre lehullt a lepel; ha valaki esetleg azon töprengett az elmúlt időszakban, hogy mégis hová lettem, és miért nem blogolok már olyan vehemenciával, mint azelőtt, hát ezért. Minden szabadidőm igyekszem a boltocskám kialakításával, csinosítgatásával tölteni, ami meg kell mondjam, hihetetlen adag boldogsággal tölt el. A KMN természetesen továbbra is megmarad, továbbra is szeretnék megosztani veletek apró kreatív projekteket, fotós kalandokat, recepteket, stb. S emellett néha egy-egy Neonos updatet is.
Köszi, hogy megoszthattam ezt a remek hírt veletek, gyertek nézzetek körül nálam és meséljétek el másoknak is!:)

Töklámpás kalandok

Hihetetlen, de életemben először készítettem igazi vicsorgatós töklámpást, ha az ovis közös tökvagdosást nem számoljuk. Fogalmam sincs miért halogattam eddig - egyáltalán nem olyan nehéz a szemeket, orrot kivágni, mint képzeltem (főleg ha az ember lánya elcseni az otthoni fúrót és még egy kis családi segítséget is kap a műveltekhez!), és a belsőségek kipucolása sem volt problémás, sőt egy kicsit még élveztem is. Jó stresszoldó volt tegnapelőtt este az egész heti mókuskerék után. Ráadásul végre készítettem egy olyan dekorációt, amit nem csak a lakásban őrizgetünk, hanem ország-világ láthatja a művemet.
Miután végeztem a faragással fogtam egy teamécsest, a tök pocakjába dugtam, s felavattam az udvar új ideiglenes lakóját. Szuper élmény volt! Receptre írnám fel mindenkinek, aki szomorkodik a korai sötétedés miatt...

Ti készítettetek idén töklámpást? Milyen arckifejezést szoktatok kifaragni - jókedvűt, haragost, ijesztőt? 

Kreatív csacsogás

Több évnyi blog olvasgatás és kreatív emberekkel való csacsogások után arra jutottam a fonalas kreatívkodós elméleteimmel (Ó igen, nekem még ilyenem is van. Meg úgy tűnik túl sok szabadidőm, ha már ott tartok, hogy fonalakkal gyártok elméleteket...), hogy kétféle ember létezik, ha kötésre-horgolásra kerül sor: az egyik, aki egész évben serényen gyártja a sapkákat, sálakat, horgolt virágokat, stb, évszaktól vagy időjárástól függetlenül. A másik pedig az a típus, aki amint beköszönt a szeptember és vele együtt a hűvösebb hőmérséklet, előszedi a fonalait, majd karácsonyig-február végéig bőszen készíti a portékáit, a tavasz első sugaraival azonban szépen elpakolgatja őket, s a meleg hónapokra keres magának valamilyen más fajta alkotó elfoglaltságot.

Nahát, habár én az első csoportba sorolom magam, mégis az ősz eljövetelével az alapból intenzív fonalas rajongásom intenzitása még egy szinttel feljebb ugrik, s projektről projektre ugrálva gyártom egymás után az apróságokat. Jelenleg épp új ablakdíszt horgolok a tavaszi-nyári dekoráció helyére, párnahuzatot készítek maradék fonalakból, nyakláncot tervezek és egy új sál és kesztyű színeit igyekszem kiválasztani. Plusz mindezek mellé még novembertől belevágok egy hatalmas, régóta vágyott projektbe (még titkos, de hamarosan mesélek róla!!), amire minden nap igyekszem serényen készülni. Igazi kikapcsolódás ujjaknak és a léleknek egyaránt!

Ha van kedvetek, meséljetek ti is, dolgoztok mostanában valamin fonallal? Ti melyik fonalas típusba soroljátok magatokat?

Mostanában...

Nagyon úgy tűnik, hogy a nyár nem a blogolás időszaka számomra. A szobában meleg van, a laptop is melegít, úgyhogy a medencézés, árnyékban ücsörgés sokkal vonzóbb foglalatossággá vált mostanában. Az egyik nap még a horgolástól is kiizzadtam, azt hiszem ez a vég. Pedig én szeretem a nyarat...
Viszont a nagy lazsálás feltöltődés közben azért egyre jobban hiányzik ez a kis hely, meg úgy általában az írás, úgyhogy jelentkezem egy kicsit, s ha van kedvetek kommentben meséljetek ti is arról, miket csináltatok az utóbbi időben! Én pedig igyekszem újra aktivizálni magam, rengeteg projekt ötletem van, amiről blogolni szeretnék.

MOSTANÁBAN...
...ezt néztem: nyáron mindig kevesebb a sorozat, úgyhogy bőven van idő újakat darálni. Az új kedvenc, amit pár hete kezdtem el, és vészesen be is érem az aktuális epizódokat, az a Newsroom (magyarul azt hiszem Híradósok). A sztori egy - mint ahogyan azt már a címből is le lehet szűrni - híradós társaságról szól. Arról, hogyan készülnek a hírek, a kapcsolatról a szereplők közt, háttérsztorikról. Mindez teli energiával, humorral és rengeteg okos dialógussal. Mondanom sem kell, hogy imádom, ez az igazán nekem való sorozat. A készítő Aaron Sorkin pedig felkerül arra a bizonyos gondolatbeli listámra, ahová azok kerülnek, akiknek a teljes munkásságát a magamévá akarom tenni, méghozzá minél előbb.
...ezt hallgattam: a lazulós playlistet. Plusz az idei nyár eddig a The xx jegyében telt, ill. pár napja ismét elővettem a tavaly nyári kedvencet, a Summertime Sadness-t is.
...olvastam: egyre több non-fictiont (többek közt). Érdekes, mert az egyetem alatt mindig annyi szakirodalommal kellett megbirkóznom, hogy a szabad időmben csakis regények után nyúltam lazítás gyanánt, most viszont ismét feléledt bennem a csillapíthatatlan tudásvágy, ami az egyetem előtti éveimet jellemezte. Eddig egy érdekes állatos könyvet, egy különleges tehetségekről szóló beszámolót ill. egy futós könyvet olvastam el, a közeljövőben pedig szerintem a táplálkozás és a tipográfia kerül terítékre.
...ennek nagyon örültem: a múltkori meskás gyűjtőposztot az abban említett alkotók megosztották a facebook-on, aminek hatására idetévedt az oldalra pár új ember (üdv mindenkinek mégegyszer!). És bár számomra a blogolás egyáltalán nem a számokról meg a népszerűségről szól (ha csak ketten olvasnának szerintem akkor is írnék), mégis minden egyes kattintás pillangókat eredményez a hasamban és igazi visszaigazolás arról, hogy van értelme annak, amit itt csinálni próbálok.:)
... történt blogos újdonság: neveztem a KMN-t a goldenblogra! Ha esetleg van kedvetek, s úgy érzitek, hogy megérdemelné az oldalam a szavazatotokat, hatalmas örömöt szereznétek azzal, ha voksolnátok. Itt lehet megtenni, az életmód kategóriában indultam.
...plusz örömöt okoz: medencézés. Igazi vizicsibe vagyok, úgyhogy kaptam is az elmúlt időszak hőséghullámán, és mindennap felváltva úszkáltam és áztattam magam pár órát. Mennyei volt.
...alig bírok betelni vele: friss gyümölcsök. Először ott volt ugye a sárgabarack, majd miután az leérett jött az istenien lédús őszibarack a saját kertünkből, most pedig ahogy ezt írom épp egy hatalmas szelet dinnyét majszolok s közben már az őszi szőlőtermésről álmozom.

Most ti jöttök, meséljetek mi van veletek mostanában!

Ha tetszett ez a bejegyzés, s a következőkben is szeretnél időben értesülni a frissekről vagy csak szívesen tartanád velem más platformokon is a kapcsolatot, megteheted:

BLOGLOVIN // FACEBOOK // INSTAGRAM // PINTEREST

Gyümölcsös napok

A nyár, sőt talán az egész év legjobb napjai azok, mikor érik a friss sárgabarack. Ilyenkor előkapom a bringám, eltekerek a nagymamámhoz, aki pár utcányira lakik tőlünk, majd ott keresztülvágtatva a hatalmas kerten nekiállok megkopasztani a sárgabarack fát. Még az sem zavar többnyire, hogy sok a bogár és a darazsak körülzöngnek, pedig alapesetben sikítozva rohanok előlük. Ezekért az édes, lédús gyümölcsökért megéri.
Az elmúlt napokban mást nem is ettem, mint sárgabarackot, baracklekváros pirítóst és még egy kis barackot. Ó nyár, imádlak!

"Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből." - Benjamin Franklin

Örökítsük meg a nyarat - közös fotós kihívás!

Ti is szoktátok úgy érezni, hogy egész évben várjátok a jó időt, tervezgetitek a nyaralást, a szombat délutáni családi grillezéseket, az árnyékban olvasós vasárnapokat, vagy épp a fesztiválozást, aztán pislantotok kettőt, és ismét ősz van, kezdődik a suli, vége a szabinak és fogalmatok sincs róla hová is repült a nyár?

Szerintem sokan járunk hasonló cipőben, s érezzük azt az évek múltával, hogy az idő egyre gyorsabban telik, a nyár meg aztán végképp. Én legalábbis is így érzem.
DE, arra jöttem rá az elmúlt években, hogy ez ellen a rohanó idő szindróma ellen van egy nagyon jó ellenszerem - viszem magammal mindenhová a fényképezőgépem, s a legkisebb, legjelentéktelenebb pillanatokat is megörökítem. Mert amíg ezt teszem, addig gyakorlatilag ösztönzöm magam arra, hogy figyeljek, a jelenre koncentráljak, és minden egyes momentumot ezáltal konzerváljak magamnak, s tudatosabbá tegyem a múló pillanatokat. LELASSÍTOM AZ IDŐT!! És békává változtatom a hercegeket.

Mivel az idei nyárra is rengeteg tervem van, s nem szeretném, ha csak úgy pik pakk elröppenne ez a 2-3 hónap, rendszeresen dokumentálni fogom a napjaimat. Kis dolgokat is, nagy dolgokat is megörökítek. Mert szerintem néha egy istenire sikerült munkahelyi kávé vagy az első görögdinnye kóstolás is képes olykor annyira fontos és emlékezetes lenni, mint egy tengerparti nyaralás.

És arra gondoltam, hogy megkérdezlek benneteket is kedves Olvasóim, lenne-e kedvetek részt venni ebben a kihívásban velem együtt? Mindössze egyetlen szabálya van a játéknak: élvezd a nyarat és közben örökíts meg minél több számodra fontos pillanatot!
Na jó, azért pár mellékszabály mégiscsak van, ha már egyszer fotós kihívásról beszélünk: először is, szentül hiszem, hogy az ember bármilyen fényképezőgéppel képes egyedi és fantáziadús képeket készíteni. Ami fontos, az a jó szem és a sok gyakorlás. Szóval az egyik szabály, hogy kísérletezgessetek; szögekkel, a fényekkel, távolságokkal. A második szabály pedig, hogy legyetek minél kreatívabbak - sokszor egy apró részlet, spontán kattintás vagy egy életlen sziluett nagyobb erővel bír, mint egy tökéletesen megkomponált beállított fotó. Máskor pedig épp a megkomponált fotó az, ami adott helyzetben szükséges.
A játék nagyjából szeptember közepéig-végéig tartana, s a végeztével mindannyian írhatnánk egy képes összesítő blogbejegyzést (ill. azok, akiknek nincs blogjuk megtölthetnének egy webalbumot, flickr albumot, stb), hogy egymással is megosszuk a szuper nyarunkat. Plusz készítenék egy gyűjtőbejegyzést, ahová mindenki belinkelheti majd a blogját, albumát, hogy könnyen megtaláljuk egymás alkotásait.
Lenne kedvetek hozzá? Ha igen, akkor itt kommentben, vagy facebook kommentben, emailben, galambpostával légyszi jelezzétek - csakhogy tudjam, hogy nem egyedül játszom - aztán pedig más dolgotok nincs is, mint serényen fotózni.

*az első fotóm már el is készült - egy kávézós versolvasós vasárnap délutáni órácskáról.

Ha tetszett ez a bejegyzés, s szeretnél időben értesülni a frissekről vagy csak szívesen tartanád velem más platformokon is a kapcsolatot, megteheted:

BLOGLOVIN // FACEBOOK // INSTAGRAM // PINTEREST

A szivárvány színei (virágok formájában)

Az az igazság, hogy teljesen más terveim voltak ennek a fotós témának a feldolgozására, azonban az elmúlt héten akárhányszor nekiindultam a fényképezőgépemmel, valami ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy megálljak minden egyes fánál és megölelgessem őket és a nyíló virágokat örökítsem meg. Ezernyi színben pompázik a természet, a madarak folyton csipognak, a méhecskék zümmögnek, a szomszédban mekeg a kecske (nem vicc!) és imádom figyelni, ahogy napról napra minden egyre színesebb, zöldebb és élénkebb lesz. A teljes élmény kedvéért a fotókat ennek a dalnak a kíséretében érdemes végiggörgetni!:)

Ha tetszett ez a bejegyzés, s a következőkben is szeretnél időben értesülni a frissekről vagy csak szívesen tartanád velem más platformokon is a kapcsolatot, megteheted:

BLOGLOVIN // FACEBOOK // INSTAGRAM // PINTEREST

Gyerünk katicák!

Szerda délután kivételesen előbújtak a napsugarak, én pedig úgy döntöttem ennek örömére, hogy a leghasznosabb időtöltés egy kis D-vitamin szipolyozás lenne. Persze ha kisüt a Nap, bennem egyből felötlik az üssünk két legyet egy csapásra gondolat, ezért fényképezőgéppel felszerelkezve indultam neki a jó időnek. A kertben keresgéltem épp pár bimbózó tulipánt (még sajnos csak a zöldjük látszik), mikor észrevettem, hogy az egyik bokor alatt egy hatalmas raj katica dorbézol. Olyan gyönyörű pillanat volt ez - ahogy egy kupac piros pöttyös igyekezett hozzám hasonlóan magába szippantani a meleget. Volt, aki a nagyobb kavicsokon napozott, mások a bokor ágain süttették a hasukat, s még randevúzó párocskákat is lehetett látni. *pirul*:)

Adieu tél, szerettelek!

Tegnapelőtt hajnalban azt álmodtam, hogy újra esett a hó. Aztán ijedten felriadtam, épp mikor a reggeli napsugarak kezdtek belopózni a szobámba. Képzelhetitek micsoda megkönnyebbülés ért! Úgyhogy egyfajta lekopogom gesztusként én most erre az évre végleg búcsút intek a télnek, összeszedve mindazon pozitív élményeket, amiket magával hozott. Kicsit olyan lesz ez, mint a Hálás vasárnap, vagy a Things i love thursday, csak nem heti, hanem évszakos bontásban. (A tél persze nem csak móka és vidámság volt, rengeteg stressz és idegeskedés is helyet kapott benne, de igyekszem nem a negatív emlékekhez ragaszkodni, inkább csak a jó dolgokat megtartani magamnak)

sok-sok teázós este / beszippantós könyvek és hangoskönyvek / korábbi évek tapasztalatai és szenvedései után végre sikerült kitapasztalnom, hogyan kerüljem el, hogy túlságosan kiszáradjon a bőröm / reggelenként igazi winter wonderlandre ébredni / hótakarítós edzések / jól sikerült karácsony / rengeteg mézeskalács / mindennapos cicasimogatósdi / fincsi krémlevesek / képeslapokat kapni és küldeni decemberben / bordó körömlakk / sok-sok horgolás / vastag, színes sálak / egy barátnőzős, kávézós délutánon megtanítottam a legjobb barátosnémat horgolni / könyvtárazás / megtölteni a blogos füzetem ötletekkel / Trónok harca maraton / szombat délutáni süti sütések / vasárnap délutánonként társasozni anyával / álmodozni naphosszat / korán lefeküdni / újranézni a Gyűrűk Ura trilógiát kb. századszor / tavaszi kirándulásokat tervezni a leghidegebb napokon / Mumford and Sons, hónapok óta képtelen vagyok megunni / inspiráló blogokat olvasni 

Nektek melyek voltak a tél legjobb pillanatai?