Kitűző nyereményjáték! (lezárult)

Mivel nem csak én, de a visszajelzéseitekből ítélve ti is élveztétek a filc kitűzőkkel foglalkozó minisorozatot, szeretnék valamit visszaadni nektek abból a rengeteg kedvességből, ami felém sugárzik itt nap mint nap a komment szekcióban. Köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt hónapokban velem tartott, elmondta a véleményét, hozzáadta a saját ötleteit egy-egy bejegyzéshez! Ennek örömére adok egy kicsit a karmának, és játszunk. Kisorsolok egy olvasót, aki a négy kitűző közül kiválaszthatja a kedvencét, amit aztán postázok neki. Az egyetlen feltétel, hogy a blog állandó olvasója légy.

A játékban való részvételhez nincs másra szükség, mint kitölteni az alábbi űrlapot - a neved, e-mail címed és az a név szerepeljen rajta, amivel követed a blogot. (a facebook vagy az állandó olvasó címke az oldalsávban a jelenlegi két lehetőség, ezek közül lehet választani) Plusz nyerési lehetőségért a bejegyzést megosztani is ér, bár nem kötelező! (haragudni semmiképpen sem fogok érte!;) Jelentkezni a játékra csak egyszer lehet, az adatokat reklám célra nem használom fel, harmadik félnek nem adom ki.
Jelentkezési határidő: március 15. 16.00 óra
A nyertest március 17-én hirdetem ki, a neve ennél a bejegyzésnél lesz olvasható, illetve e-mailben is felveszem vele a kapcsolatot.

Senki ne szégyenlősködjön, gyertek játszani!:)
Ha pedig szeretnétek részt venni a következő minisorozat témájának döntésében, az oldalsávban szavazhattok. Eddig elég szoros a küzdelem!

A nyertes pedig: Sári Zsófi, gratulálok!:)

Indul a hét

Tanulós hétnek nézek elébe, de kivételesen nem is bánom (annyira). A hétvégi napsütés, szabadban mozgás, fotós séták annyira feltöltöttek energiával, hogy úgy érzem magam, mint a duracell nyuszi. Ezek után mit nekem egy kis tanulás! Remélem nektek is jól indul a hétfő! Miket terveztek a következő pár napra?

hangulat: felturbózott

zene: The Bravery - The Ocean

teendők: szakirodalom olvasás dögivel

kreatív tervek: sok-sok fotózás és egy tavaszi hangulatú ablakdísz

pipere, stílus: piros-lila körmök

könyv: Alastair Reynolds - Napok háza

sport: bármi, amit a szabadban lehet csinálni

Heti felfedező

A héten mintegy két hónapos kihagyás után végre ismét felhúztam a futócipőmet és nekieredtem róni a köröket. Hihetetlenül felszabadító élmény számomra a szabadban sportolni, főleg két havi négy fal közé zárt ugribugri után. Nem számít, hogy ekkora kihagyás után már a harmadik focipálya körben ki akart szakadni a tüdőm, vagy hogy olyan szél süvített, hogy idővel nem éreztem az ujjaimat. Mert ezen apró kellemetlenségek közben is éreztem, ahogy az adrenalin szinte visongva szabadul fel bennem, és bár fáradtan, de hatalmas vigyorral az arcomon értem haza az edzésről. Jó, hogy itt vagy március!:)
Ti mit élveztetek a héten a legjobban?

1. Alapjáraton imádom a viccesen inspiráló szövegek, főleg ha még ilyen gyönyörű grafika is társul hozzájuk. A Daily Dishonesty blog készítője pedig minden napra tartogat az olvasói számára valami frappáns füllentést, amin jókat lehet kuncogni.

2. Ez a technika, a ragasztószalagra áthelyezett kép (tudja valaki a pontos nevét?) nagyon egyedi, szerintem valamikor én is kipróbálom.

3. Luca 365-ös fotó kihívására készült képei fantáziadúsak a javából!

4. Heva tegnapi horgolt kokárdás ötlete azonnal levett a lábamról. A minta nagyon egyszerű, az eredmény pedig igazán egyedi.

5. Tavasszal mindig igazi gyümölcsturmix láz lesz rajtam úrrá, úgyhogy ezt a datolyás-banános turmixot fel is véstem a kipróbálandók listájára.

Ha szeretnétek még több érdekes képek, ötletet, alkotást látni, a korábbi heti felfedezőket ezen a linken megtekinthetitek. Illetve ha van kedvetek, az oldalsávban szavazhattok a márciusi-áprilisi minisorozat témájára!

Helló március!

Tervezgetni és célokat kitűzni jó dolog, kell, hogy az ember (pontosabban én) ne lustuljon el, ne halasztgasson mindig mindent (megint én), és ne is feledkezzen meg a számára fontos dolgokról. Van az angoloknak egy nagyon jó szavuk erre, a procrastination - halogatást, elodázást, a lényeges dolgok állandó tologatását jelenti. Na én a procrastination témakörében a profizmusig fejlesztettem a képességeim. Azzal viszont, hogy folyamatosan célokat tűzök ki magamnak, valamelyest sikerül a halasztgató énemet csitítanom, és igenis eljutni egyről a kettőre.
Mindemellett azonban az élethez a nemakarom kötelességek is hozzátartoznak, melyeket ha akarom, ha nem el kell végezni. Ez viszont azt is jelenti egyben, hogy olykor kevesebb időm van a hobbijaimmal foglalkozni, s ez februárban így is történt. Nincs mese, ha suliba kell menni, akkor suliba kell menni. Ebből pedig logikusan az következik, hogy a februári terveimnek a felét sem csináltam meg, ami miatt egész héten bűntudatom volt. Márpedig a helyzet a következő hónapokban sem fog változni.
Mi a megoldás? E hónaptól csökkentem a terveimet. Felhagyni semmiképpen nem akarok/fogok velük, csak kicsit visszaveszek. És persze nem ostorozom magam, ha valami nem jön össze. (rossz szokás, épp ideje leszokni róla!) Ha pedig több időm van, és több dolog belefér, örülök, mint majom a farkának. 4-5 terv helyett 2-3 terv lesz mostantól a havi menetrend, a jelszó pedig - mindent örömmel. Bármennyi is fér bele épp.
A hosszúra nyúlt bevezető után inkább mondom, mit is akarok márciusban csinálni.

1. Fotózás - A víz téma nem igazán jött össze (a fotókkal, melyeket végül készítettem nem voltam elégedett), de a lelkesedésem még megvan, úgyhogy új hónap, új téma: apró részletek/textúrák.
2. Tavaszi/húsvéti díszbe öltöztetni a lakást.
3. Rendszeresíteni a reggeli zöld turmixot, most hogy lassan újra megjelennek a friss zöldségek, levelek a zöldségesnél.

Nektek milyen kisebb-nagyobb terveitek vannak a hónapra? Egyáltalán, szoktatok hosszabb távú terveket, célokat kitűzni?

Februárban történt...

Februárban igyekeztem visszarázódni a rendszeres alkotásba, több-kevesebb sikerrel. Volt pár elkészült darab, amellyel nagyon elégedett voltam, és volt pár dolog, ami megakadt a tervezgetés szintjén. Sebaj, az élet márciusban is folytatódik, igyekszem majd a következő hónapban sort keríteni rájuk.
Addig is egy rövidke összefoglaló arról, miket alkottam itt a blogon, ha valaki lemaradt volna valamelyik bejegyzésről, nyugodtan kattintson a linkekre!:)

A hónapot azonnal álmodozással indítottam, kreatív kuckó ötleteket gyűjtöttem csokorba, s elképzeltem milyen lesz majd az enyém egyszer, valamikor a remélhetőleg nem annyira távoli jövőben.

Valentin-napon készítettem pár egyszerű papír szívet formázó teafiltert.

Folytattam a filcből készült kitűzők minisorozatot, egy szivárvány szárnyú madárkával és egy aranyos gondolat buborékkal, a sort pedig egy tudálékos apró bagoly zárta.

Sütöttem is a hónapban, méghozzá egy isteni gesztenyés-csokis muffint, és a főzés sem maradt el, a kedvenc zöldségemet, a karfiolt alakítottam krémlevessé.

Igyekeztem pozitívan felfogni, és fotókban megörökíteni a hó végi havazást.

Ezek mellett a hét indító és a vasárnapi kedvenceket összegyűjtő rovatok sem maradtak el, sőt egy februári válogatás is született a hónap legtöbbet hallgatott dalaiból.

Nektek milyen volt a február?

Karfiolkrémleves

Imádom a karfiolt. Annyira, hogy ha egy álló hétig nem ehetnék semmi mást, csak karfiolt, akkor sem panaszkodnék. Sőt, annyira, hogy ha utolsó vacsorát kellene választanom, a karfiolt választanám. Annyira.
Alapjáraton szeretem a zöldségeket; sütve, nyersen, tésztával variálva, besamel mártásban úszkálva vagy péksütibe rejtve. A kedvencem pedig örökre az anyukám által sütött karfiolos csirkemell lesz. Ehhez van is egy rövidke sztorim - számomra cseppet kellemetlen, a családom többi tagja viszont nagyon viccesnek találja. (Nem ilyen egyébként minden családi történet?) Mikor anya először készített karfiolos csirkét, kicsit elragadott a hév, és több karfiolt ettem, mint csirkét. Majd még ettem egy picit a karfiolból, majd még, ekkora a csirkéről már rég megfeledkezve. Mire a család többi tagja hazaért, és nekiálltak volna vacsorázni, szerencsétlen karfiolos csirkéből nem maradt más, mint a csirke, egy két rózsa karfiollal. Persze a sztori egy kívülállónak nem vicces, tudom én! Viszont nálunk azóta valamiféle szállóigévé vált a felszólítás ahányszor ez az ebéd, és rajtam a sor, hogy kimerjem az adagom - maradjon ám a karfiolból is! És persze mindenki nagyban nevet, én meg felháborodva elvonulok.:)

Ezen kis anekdota után remélem senkit nem ér csalódás, de most nem a karfiolos csirkéről lesz szó, hanem a krémlevesről. (Ha valakit egyébként érdekel a fenti receptje, nagyon egyszerű: sült csirkemell, főtt karfiol és besamel mártás egytálételként megsütve) A recept a sajátom, több különböző netes leírás után nem tudtam eldönteni melyiket is válasszam, ezért mindegyikből kivettem azt az elemet, ami a legjobban tetszett, majd összedobtam ezt a levest. Remek hétfői vacsora ötlet egyébként, mert a vasárnapi ebédről maradt húslevest érdemes bele használni (ha az  nincs, nyugodtan lehet használni zöldségkockát, bár szerintem a húslevessel izgalmasabb!).

Hozzávalók: 1 fej karfiol rózsáira szedve, 1 fej vöröshagyma, vaj, kb. 1 liter húsleves + víz, kevés só, bors, szerecsendió, 2 dl tejszín
Elkészítés: Megpirítom a hagymát egy nagy kanálnyi vajon. Erre rászórom a karfiolt, majd leöntöm annyi húslevessel, amennyi kényelmesen ellepi. Főzés közben beleteszem a borsot és a szerecsendiót. Mikor megfőtt - kb. 20-25 perc - leveszem a gázról, és várok, hogy egy picit, hogy visszahűljön. Ezután beleöntöm a tejszínt, és az egészet simára turmixolom botmixerrel, majd visszateszem még főni pár percre. Ha a leves túl sűrű lenne, 1-2 pohárnyi vízzel higítom, illetve ez esetben igény esetén még sózom, borsozom is.
Bónuszként pedig a család húst követelő férfitagjainak szórhatunk a leves tetejére pár karika virslit.:)
Jó étvágyat hozzá!

Dobjuk fel a télikabátunkat! 4.rész

A kabátdíszítő minisorozat utolsó részére hagytam a kedvencem, Bagoly úrfit. Egy ehhez nagyon hasonlatos kitűzőt hordtam tavaly egész télen, s az idei év nagy részében is a kabátomon, úgyhogy ennyi tapasztalat után nyugodtan mondhatom, nagy sikernek örvend. (Tudom, hogy bagoly kezd kimenni amúgy a divatból, s helyette inkább a róka dívik, de én még egy picit azért maradok a bölcs huhogóknál.:) Elkészíteni, mint ahogyan azt már szerintem minden korábbi filcdísznél mondtam, gyerekjáték, eredményül viszont egy aprócska, vagány szárnyast kapunk, akit bárhová feltűzhetünk. Sőt, az aprócska állatos kitűzőket a gyerekek is imádják, úgyhogy ezen dísz azoknak is kapós ötlet lehet, akik nem csak maguknak, de a gyerkőcöknek is akarnak készíteni valamilyen ékszert.

Először rajzoljuk meg a bagoly testrészeit sablon segítségével - elő és hátlapot (ehhez egyszerűbb lehet először egy kövérkés tojás formát készíteni, majd abból kialakítani a "füleket"), két keskeny mandula formájú szárnyat, két fehér kört szemeknek, illetve egy pici háromszöget csőrnek.

Ezek után az előlapra helyezzük rá a részeket, s apró öltésekkel varrjuk fel őket a helyükre.
A hátlapra illesszük fel a kitűzőalapot vagy biztostűt, majd a két formát pici pelenkaöltésekkel kapcsoljuk össze. Közben részletekben helyezzük bele egyenletesen a töltőanyagot (vatelint vagy vattát). Viseljük büszkén!:)

Ez a minisorozat annyi ötletet és lelkesedést adott útközben, hogy úgy döntöttem március-áprilisban is folytatom, méghozzá egy újabb témával. Ötleteim is vannak már, egy picit talán sok is, ezért ha van kedvetek segítsetek dönteni (az oldalsávban lehet szavazni), hogy mi legyen a következő!

Ha pedig az eddigiek közül megtetszett valamelyik és úgy döntötök ti is elkészítitek, feltétlenül küldjetek képet, nagyon szeretném látni!

A minisorozat további részei: szívecske, szivárvány szárnyú madárka, aranyos biléta/névtábla