Bakancslista a nyárra

Minden nyáron igyekszem magamnak írni egy rövid listát arról, mikkel is szeretném megszínesíteni, emlékezetessé, s főleg tartalmassá tenni a nyaraimat. Olyan hagyomány lett ez az elmúlt években, ami tényleg ad egy kis pluszt abban, hogy a nagy melegben ne süppedjek bele a napi rutinba, hanem élménydússá tegyem a nyarakat. Szigorúan nem tervezek semmi komolyat, kizárólag olyan laza programokat, amikbe szívesen vetem bele magam. Az idei listám ráadásul már vagy két hónapja íródik, tanulás közben ezek a tervek lebegtek a szemeim előtt, s tartották benne sokszor a szuszt.

1. Elmenni az állatkertbe. - Középiskolás korom óta nem voltam, épp itt van az ideje
2. Egészséges egytálételeket készíteni friss zöldségekből és kísérletezni az új kedvencemmel, az avokádóval.
3. Elolvasni legalább 4 klasszikust. - Borzasztóan le vagyok maradva ezzel a tervemmel.
4. Lefutni az 5 km-t megállás nélkül. - Alakul a dolog, bár még mindig nagyon távolinak tűnik a megvalósítás
5. A szokásos natúr színek helyett idén nyáron élénk színű lakkokat fogok a lábkörmeimen variálni. - Csak mert jó móka.
6. Csinálni egy fotó/óra kihívást, majd blogolni róla.
7. Kísérletezni a koktél készítéssel. - Nem vagyok egy nagy koktélivó, ill. úgy általában alkoholivó, úgyhogy meglátjuk ez hogyan sikerül.
8. Elolvasni egy memoárt. - Szerintem ez lesz a nyertes, egyébként memoárral eddig még nem próbálkoztam.
9. Kísérletezni egészséges, tejmentes fagyi készítéssel.
10. Készíteni több tematikus playlistet, s közben új dalokat, bandákat felfedezni.

Ti milyen tervekkel indultok neki a nyárnak?

ui: mindenkinek nagyon nagyon köszönöm a kedves szavakat és a biztatást az előző posztomnál! Rettentő jól esett mindenki kommentje, pozitív gondolata, el sem tudom mondani mennyire örülök, hogy ennek a virtuális közösségnek a tagja lehetek!:)

És végre folyt. köv.

Jól elhanyagoltam a blogot, mindenkitől elnézést, aki esetleg várta, hogy felbukkanjak valami érdekessel. De jó okom volt rá, méghozzá nem más, mint az államvizsga. Őszintén szólva azt hittem tudom majd tartani a szokásos ütemet, hetente 2-3 alkalommal blogolni nem megerőltető, sőt kifejezetten frissítő élmény lesz majd egy-egy tanulós nap végén. Aztán valahogy az elmúlt két hónapban azon kaptam magam, hogy napi 8-10 (néha 12) óra tanulás után már egyszerűen nincs energiám még a laptop előtt a billentyűket klimpírozni, úgyhogy a dolog abba is maradt. De nem számít, mert egy sikeres szigorlat és államvizsga/záróvizsga után végre meglett a diplomám (elméletben, gyakorlatban csak a jövő szombaton kapom kézhez), úgyhogy minden jó ha jó a vége, nem igaz? Péntek délután óta pedig mást sem csinálok, mint egyik helyről a másikra vánszorgom és próbálok ébren maradni, illetve reggel a felkelés első pillanataiban meggyőzni magam arról újra és újra, hogy igen vége, ma már nem kell nekiállnod tanulni, hagyd abba a stresszelést!

Na de ennyit erről, a lényeg, hogy mostantól folytatódik minden a megszokott kerékvágásban. Rengeteg ötletem van, amit szeretnék idén nyáron megvalósítani, sokat horgolni, szuper helyekre eljutni, sokat fotózni, kilószámra enni mindenféle gyümölcsöt, feszegetni kicsit a saját határaimat és csak úgy örülni annak, hogy végre (!) magam mögött hagyhatom az egyetemet. Pár változást szerintem a blogon is eszközölök - változik majd valamikor a sablon, lesznek a szokásostól kicsit eltérőbb bejegyzések, vendégbejegyzések, stb. Remélem továbbra velem tartotok!:)

Ó, és akiknek eddig nem írtam vissza bármilyen üzenetre, kommentre, stb., elnézést, igyekszem pótolni az elmaradásaimat. Van bőven, úgyhogy beletelik egy kis időbe, hogy újra up to date legyek.

Életképek - tatai kiruccanás

A héten sikerült egy szusszanás erejéig végre találkoznom a két legjobb barátosnémmal, Dorisszal és Orsival. Az idő tökéletes volt, Tata sokkal szebb, mint gondoltam volna (az utcák, az épületek, tavak és parkok nagyon meghozták a kedvem ehhez a kisvároshoz!), és egy igazi barátnős beszélgetésre is már igazán szükségem volt. Persze nem is én lennék, ha nem fotóztam volna végig a napot...ebből készítettem most egy kis összefoglalót.

Ezek pedig mi vagyunk - két mondat közt, merthogy órákon keresztül be nem állt a szánk - Orsi a hosszú hajjal, Dorisz rövid göndör hajjal, én pedig a vörös hajú szoknyás lány lennék, ha valaki esetleg eddig nem tudta volna.:)

Hmmm, minden héten el tudnék képzelni egy ilyen szabad napot!

Ha tetszett ez a bejegyzés, s a következőkben is szeretnél időben értesülni a frissekről vagy csak szívesen tartanád velem más platformokon is a kapcsolatot, megteheted:

BLOGLOVIN // FACEBOOK // INSTAGRAM // PINTEREST

Raffaelló bonbon házilag

Az egyik kedvenc édességem a Raffaelló, bár sajna nincs annyi ünnep az évben, amellyel ki lehetne elégíteni ezután az isteni kókuszos golyó utáni vágyamat. Így arra jutottam, hogy nem várok a következő szülinapomig arra, hogy valaki megajándékozzon egy dobozzal, megajándékozom én magam. Ezúttal azonban nem a boltban kapható formájával, hanem a saját gyártású, otthon elkészíthető golyókkal. A recept sokkal egyszerűbb, mint először gondoltam (innen van egyébként), csak a golyók megformázása igényel egy kevés türelmet. Az édesség itthon egyébként akkora sikert aratott, hogy készítés közben mindenkinek a kezére kellett csapnom és megtiltanom a kóstolgatást, különben nem maradt volna egy sem, amit le tudok fotózni.

Hozzávalók:
16 dkg sovány tejpor
10 dkg olvasztott vaj
8 dkg porcukor
8,5 dkg kókuszreszelék + kókuszreszelék a görgetéshez
kb. 40-50 darab mandula/ sótlan mogyoró
0.6 dl víz

Elkészítés:
Először a cukor és a víz keverékét lassú tűzön forrásig, szirupos állapotig főzzük. Össszekeverjük a porcukrot és a kókuszreszeléket, s a sziruphoz adjuk az olvasztott vajjal együtt. Az egészet alaposan összekeverjük, majd félretesszük hűlni. Mikor a massza kihűlt, falatnyi gombócokat formázunk belőle - a gombócok közepébe nyomjuk a mandulát/mogyorót. A gombócokat ezután belegörgetjük a kókuszreszelékbe.
Jó étvágyat hozzá!

Ha tetszett ez a bejegyzés, s a következőkben is szeretnél időben értesülni a frissekről vagy csak szívesen tartanád velem más platformokon is a kapcsolatot, megteheted:

BLOGLOVIN // FACEBOOK // INSTAGRAM // PINTEREST

Helló május!

Fárasztó, szomorú idők következnek a hónap végétől, úgy hívják a jelenséget vizsgaidőszak. Éppen ezért igyekeztem olyan célokat kitervelni magamnak májusra, melyek segítenek kicsit kiengedni a fáradt gőzt és a terheket levenni a vállamról, még ha csak ideiglenesen is.

1. Fotózás - az elmaradhatatlan terv; ebben a hónapban a fekete-fehér fotókra fogok koncentrálni, imádom őket ugyanis, viszont nagyon ritkán készítem őket.
2. Sport - a változékony/vacak tavaszi időjárás miatt gyakorlatilag a rendszeres futást hónapok óta kénytelen voltam mellőzni. Mikor márciusban, áprilisban volt egy-egy enyhébb nap, egyből rohantam a szabadba róni a köröket, viszont a kondícióm a kihagyás miatt fájdalmas mélységekbe zuhant, és ezek a futásnak nevezett akármik végül mindig kullogásba és ziháló sántikálásba fulladtak. Egy kicsit tervezettebben kell tehát művelnem a dolgot, ezért a héten letöltöttem egy szupi kis app-et (úgy hívják c25k) és annak a segítségével igyekszem magam a hónapban fokozatosan acélosítani.
3. Kirándulás - legalább egyszer időt fogok szakítani egy igazi, egész napos, barangolós, erdő-rét-tó bámulós kirándulásra. Már a gondolattól kevésbé stresszesebbnek és minimum 5 évvel fiatalabbnak érzem magam.

Nektek milyen terveitek vannak a hónapra?

Ha tetszett ez a bejegyzés, s a következőkben is szeretnél időben értesülni a frissekről vagy csak szívesen tartanád velem más platformokon is a kapcsolatot, megteheted:

BLOGLOVIN // FACEBOOK // INSTAGRAM // PINTEREST

Díj

Nem tudom, hogy mondtam-e már, de én mindig minden kattintásnak, like-nak, kommentnek úgy örülök, mint majom a farkának.;) Rengeteg örömöt okoz nekem ez a blog nap, mint nap - elkészíteni egy csomó apróságot, lefotózni őket, írni róluk, majd ötletelni a következőkön. Leköti a kreatív energiáim és közben újakat is generál. S ha ez még másoknak is tetszik, sőt ne adj' Isten még szóvá is teszik az elégedettségüket azzal kapcsolatban, ami itt látnak, csak hab a tortán. Ezek után el lehet képzelni mekkora boldogság az, mikor valaki még díjat is továbbít felém!
Szonja és Kinga adták ezúttal a díjakat pár engem rettentően megható szó keretében, nagyon köszönöm lányok!! Mindketten szuper kreatív és inspiráló blogokat írnak, érdemes hozzájuk is odakattanni!
A szabályok:
1. Említsd meg, kitöl kaptad a díjat, természetesen linkelve :)
2. Válassz ki 4 blogost, akinek a díjat tovább szeretnéd adni - de csak olyannak adhatod, akinek    200-nál kevesebb rendszeres olvasója van! (Természetesen linkelve)

3. Ìrj röpke kommentet a kiválasztott blogosoknak, hogy díjat kapnak Töled

És akkor továbbadnám a díjat:

Zsófinak, mert mindig nagyon szuper dolgokat készít és lelkesen ír a bringás és egyéb kalandjairól

Hevának, mert rengeteg kreatív ötlete van, és mert nagyon szeretem olvasni a bejegyzéseit arról, hogy veszi a saját kezében az irányítást az élet millió területén.

Nancy-nek, mert ha Ő azt mondja, hogy jó egy könyv, akkor nagy eséllyel nekem is tetszeni fog.

Andiamonak, mert imádom, amiért így rajong a versekért, és ha valamilyen szépirodalmi ajánlásra van szükségem tuti, hogy az blogján keresem a megoldást.

Saját készítésű ékszerek

Észrevettem mostanában, hogy egyre jobban működnek, ill. egyre jobban élvezem a havi terveimet. A fotós témák gyakorlatilag már rutinszerűen működnek, többnyire alig várom, hogy kiszabaduljak a négy fal közül, és eleget tehessek az adott kihívásnak. A növénykés projektem is szépen alakul (hamarosan bejegyzés is lesz róla!), valamint ez az ékszeres ötlet is szupernek bizonyult. Érdekes, mert elég volt 3-4 új darabot készítenem, s rögtön úgy éreztem, hogy bár apró, komoly alakításokat voltam képes eszközölni a ruhatáramon anélkül, hogy kisebb anyagi csődöt okoztam volna a pénztárcámnak.

Egy-egy ékszer készítésénél gyakran a színek azok, melyek számomra meghatározzák a végső eredményt. Első lépésként a kezembe veszek egy anyagot - filcet, fonalat, gyöngyöt, gombot stb. - és annak az adott anyagnak a színe az, ami a továbbiakban irányít. A szín stílusa valahogy hozza magával a formát, és azt is, hogy melyik blúzommal, ruhámmal hogyan fogom tudni alakítani, harmonizálni.

Az fenti fülbevalóknál például a világos filceket készítettem elő elsőként, majd az árnyalatok valahogy megkövetelték maguknak a gyöngyöket. A barack színűnél szerintem a lila nagyon jó ellensúlyt jelent, míg a rózsaszín esetében a türkiz csak még inkább kiemeli a pink lágyságát.

A karkötő párosnál ez a bronz színű gomb volt az, amit már millió éve fel szerettem volna használni valamire (még Andiamo ajándékozta őket nekem), s pár maradék gyönggyel épp egészet alkottak.

A gyűrű pedig az idei pasztell/türkiz/menta mániám eredménye.

Ha tetszett ez a bejegyzés, s a következőkben is szeretnél időben értesülni a frissekről vagy csak szívesen tartanád velem más platformokon is a kapcsolatot, megteheted:

BLOGLOVIN // FACEBOOK // INSTAGRAM // PINTEREST