Gyerekkorom egyik legkedvesebb hobbija volt a levélírás. Az általános iskolás éveim során több levelező társam is akadt, voltak, akikkel csak átmenetileg tartott a kapcsolat, ill. volt kettő, akikkel egész hosszú időn keresztül rendszeresen váltottunk leveleket. A levelezésnek számomra két igazán izgalmas mozzanata volt - az egyik a gyönyörű levélpapírok beszerzése (rendszeresen ostromoltam annak idején a helyi papírboltot újabb és újabb dizájnok után kutatva), a másik pedig a válaszlevelekre való várakozás. Emlékszem mindennapi rutinná vált akkoriban, hogy a suliból hazaérve azonnal ellenőrizzem a postaládánkat.
Ezek az édes emlékek azok, melyek idén ismét rávettek arra, hogy e-mailek, sms-ek és facebook üzenetek helyett ismét tollat ragadjak, és visszatérjek a levelezéshez.
Ez az első része ennek a levelezős sorozatomnak - a levél a barátnőmnek, Orsinak íródott. Persze nem is én lennék, ha nem vittem volna a dologba valami kis pluszt. A levél minden részletét kézzel készítettem, központi témának pedig a szivecskét választottam. Mellékeltem a kedvenc teáimat, és egy levendulazsákot, melyet nemrég készítettem. A zsákot pedig elláttam egy aprócska filc szívvel hímzett szagolj meg bilétával. Végül az apró szívek mellé plusz dekorációnak a Coloring Tape webshoptól kapott dekortapasztaimat használtam.
Ti szoktatok írni kézzel levelet? Volt valaha levelezőtársatok?
Ha tetszett ez a bejegyzés, s a következőkben is szeretnél időben értesülni a frissekről vagy csak szívesen tartanád velem más platformokon is a kapcsolatot, megteheted:
Már nagyon ritkán írok kézzel levelet, de minden karácsonyi lapot kézzel írok meg (ezt Te is tudod) :).
VálaszTörlésÁltalánosban több levelezőtársam volt, plusz még egy-kettő, akikkel nyáron hetekig együtt voltunk, mert a nagyszüleiknél nyaraltak. Később már gimiben az első nyáron leveleztem az egyik osztálytársammal és csoporttársammal, mert akkoriban még nem volt internete szinte senkinek, de számítógépe sem.
A levélpapírokat én is imádtam, volt Garfiledos, Csőrikés és Szilveszteres, virágos stb. És mindig jó volt várni a postást.
Jaja de egy rugóra jár az agyunk :) annak idején nekem is volt felsős koromban levelezőtársa(i)m és az egyikőjükkel egészen sokáig a középiskola elejéig tartottuk a kapcsolatot, a fontosabb levelek még mindig el vannak rakva, néha még előveszem és elolvasgatom milyen banális problémáink voltak akkoriban :D és én is gondoltam már rá hogy valahogy fel kéne ezt eleveníteni, akár tényleg még így blogtársak közt is mert olyan jó érzés ebben a felgyorsult világban kicsit megállni és ezzel szöszmötölni, nem e-mailt meg facebok üziket írni!
VálaszTörlés